A fényevők az elit, folyton beszélnek, ugráltatnak és nem érnek rá. A kenyérevő proli meg csak hallgatja, mintha tudná, hogy miről beszél.
Ja.
Protaszov a kémikus, percről percre beosztja az idejét, mindenki csak zavarja, de folyton; egy nap majd elismert lesz, ő meg az ő Nagy Tudománya. Melanija csüng rajta, csak sápítozik és terveket sző, hogyan csábíthatná el a feleségétől. Aki egyébként a festő szeretője. De nem szereti. Persze, hogy nem, csak egy kiút a kémiai úton elrontott házasságából. És ott az állatorvos, minden napja egy hőstett, hisz a nagyságosasszony kutyájának elferdült a farka.
A másik oldalon a munkásosztály. A dada, a szobalány, a lakatos, meg a házmester. Kenyérevők. Nem értik a Nagyok problémáit, csak azt látják, amiért ők küzdenek, azért nekik nem kell. Az urak. Csak nyafognak a képzelt bajaikon.
Érezhető, hogy a két oldalnak össze kell csapnia, muszáj, de a fényevő nem érti, hogy miért. Ez a baj.
Komoly darab, figyelmet kíván, de mindemellett nagyon szórakoztató is. A Katona József Színház nagyszínpadán tekinthető meg, Ascher Tamás rendezésében. (Ne felejtsenek el Ascher-cukorkát vásárolni, mielőtt beülnek!) A szereplők fantasztikusak, Jordán Adél, mint Melanija, Kocsis Gergely Protaszov, a kémikus szerepében, mindannyian önmagukban egy történet. A színészek nagyon erősen formálják a figurákat, a lakatos mintha a szomszédból ugrott volna át, a házmester akár az én gondnokom is lehetne. Kihasználják a nagyszínpad adta lehetőségeket, játszanak a fényekkel, nyitják és csukják a teret nagyobb átalakítások nélkül. Az élőzene még rádob a hatásra, a hegedű hol vészesen, hol játékosan cseng a néző fülében.
A darab Gorkij feldolgozás (méghozzá kitűnő Radnai Annamáriának köszönhetően), s habár nem erőltetik ránk, mégis tudjuk, hogy orosz. A mű elején el is hangzik a vicc, miszerint az orosz regény azért nem divatos Nyugaton, mert hosszúak a nevek, s legalább három teljesen különböző rövidítése van mindegyiknek. Szegény olvasó már a szereplőknél elveszíti a fonalat.
A Fényevők mégis nevezhető kortalan korrajznak. Hiszen a Semmittevőkről és a Semmit Nem Értőkről szól.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: Katona József Színház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése