Szeptember harmadikán, idén már hatodik alkalommal, benépesült a Madách tér az Örkény Színház Örkény kert elnevezésű rendezvényén, amely a nyári fesztiválok hangulatát csempészte vissza az első, hivatalosan őszi hétvégébe. Az időjárás megint kegyes volt, és igazi kánikula köszöntött ránk. Jó szolgálatot tettek a felállított napernyők, alattuk a nyugágyakban kényelmesen élvezhették a vendégek az előadásokat.
Az Örkény kert célja, hogy egy igazi családi rendezvényen hozza közelebb a városlakókat a városukhoz, megmutassa az Erzsébetvárosban rejlő lehetőségeket, és felébressze a lakosok igényét a kultúra iránt. Teszi mindezt úgy, hogy a legkisebbektől kezdve mindenki megtalálja a számára kedves programot.
Három különböző helyen, az Örkény színház színpadán, a Madách téren pedig a nagyszínpadon és a kisszínpadon, és gyakorlatilag a tér minden egyes zugát kihasználva zajlottak az események. A délelőttöt a frissítő jóga után elsősorban a gyermekprogramok uralták, majd dél körül az egész Madách téri közönség bevonult a színházba, ugyanis ott Csuja Imrétől hallgathattuk meg Babits Jónás könyve című művét. Az előtérben izgatott várakozás, a melegben előkerültek a legyezők is. Végre kinyílt az ajtó, és egymás után sorban ballagtunk felfele. A nézőtér teljesen megtelt, a későn érkezőknek már csak a lépcsőn jutott hely. Egy szék a színpad közepén, másra nincs is szükség, és Csuja Imre úgy adta elő olyannyira jellegzetes hangján a Jónás könyvét, hogy azon időnként nevetni, máskor pedig majdhogynem sírni kellett.
„..a világ alsó részeibe szállván,
ki fenn csücsültem vala koronáján!
Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?”
(Babits Mihály: Jónás könyve)
Utána ebédidő lévén a tér közönsége átmenetileg megfogyatkozott. Miközben a felállított sátorban a bérletvásárlók számára a Dal csak Neked program zajlott Máthé Zsolt és Herczeg Tamás közreműködésével, a kisszínpadon a hamarosan sorra kerülő Hanem zenekar hangolt. A Hanem női tangózenekar öt évvel ezelőtt éppen az Örkény kertben mutatkozott be a nagyközönségnek, és azóta is hűek a gyökereikhez, számíthatunk rájuk minden évben. Az elsősorban tangókat és sanzonokat játszó együttes a világslágerektől sem riad vissza, melyek magyar szövegét rendszerint Parti Nagy Lajos, Szlukovényi Katalin, vagy az előbb említett Máthé Zsolt írja. Így lett például Edith Piaf Je ne veux pas travailler dalából Nincsen kedvem semmihez, Szlukovényi Katalin jóvoltából. De orosz dal is felcsendült, valamint a Nekem a Balaton a riviéra egy különleges változatát is meghallgathattuk, amikor senki sem azon a hangszeren játszott, amin igazán tud, és még egy habverő is előkerült.
A klasszikus hangszerek kedvelőit a Snétberger Zenei Tehetségközpont növendékei bűvölték el. A központ a fiatal, roma származású, hátrányos helyzetű zenészeknek segít tehetségük kibontakoztatásában. Hegedűn Horváth László, zongorán Farkas Zsolt, klarinéton Lakatos Béla játszott, míg Janszó Orsolya hangja tisztán visszhangzott a Madách tér épületei között.
A műsorrendben apróbb változás is történt. A Rájátszás együttes helyett Ferenczi György és a Rackajam szolgáltatta a kiváló esti zenét, akiket Mácsai Pál konferált fel. Eddigre már benépesedett újra a tér, a napernyők pedig becsukódtak. A kezekbe kerülő poharakban már fröccs és bor volt, ahogy az a nyári estéken lenni szokott. Volt, aki elmélyülten figyelte a színpadot, más rég látott ismerősöket üdvözölt, a gyerekek még mindig nem fáradtak el, nevetve szaladgáltak. Mindehhez az aláfestő zenében keveredett a magyar kultúra és a rock ’n’ roll, kényelmesen megfért egymás mellett a Tiszta szívvel és Jimmy Hendrix.
Lassan beesteledett, a hőmérséklet már elviselhetővé vált, a nagyszínpadon a Szakértők hangoltak, majd zárásként következett az Örkény Esztrád, azaz az Örkény társulata kalandozott el a zenés műfajokba, ki-ki választása szerint. Az előadás után, mely mintegy megkoronázta a napot, bátran jelenthettük ki: jövőre, veletek, ugyanitt.
Írta: Köles Hajnalka
Fotók: Znamenák István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése