A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kerekasztalbeszélgetései közül nem hiányozhatott a kortárs sci-fi és fantasy irodalom. A két műfajt sokan együtt kezelik, habár érdemesebb volna külön beszélni róla, lévén, hogy egész más az igény a science fictionre és a fantasyre mind Amerikában, ahol Martinnak köszönhetően a fantasy aranykorát éli, habár a sci-fi stagnáló ágnak tűnik, mind hazánkban, ahol viszont kicsit a háttérbe szorultak ezek a regények.
Kleinheincz Csilla (GABO Kiadó) szerint több kiváló sci-fi is kikerült idén az amerikai könyvespolcokra, amelyekben megvan az újítás potenciálja, de figyelembe kell venni, hogy a könyvkiadás alapvetően egy üzleti vállalkozás és nem népnevelő intézmény. Hiába találják meg Amerikában ezeket a könyveket, nem merik Magyarországon piacra dobni. Alapvetően nem nagyszámú a tábora a sci-finek (habár a Marvel- és Star Wars-filmek látszólag növelik a tábort, de ez a könyvvásárlási statisztikákban nem jelent ugrásszerű emelkedést), hiába találnak rá a kincsekre a szerkesztők, ha veszteséges volna kiadni Magyarországon ezeket a műveket. A sci-fi jelen pillanatában megmarad a jól bevált űrhajós, bolygós, kalandos szinten, hiszen erre van igény.
Velkei Zoltán (Agave Kiadó) kihangsúlyozta, hogy rendkívül fontos figyelembe venni egy könyv születésének a hátterét. Amerikában most dívik a kisebbségek felemelése, ami egy remek kezdeményezés, de egy magyar olvasó számára tulajdonképpen teljesen elveszne ezeknek a regényeknek az az értelmezési lehetősége, ami például a néger problémára világít rá. A kontinensek áthidalásával nem csak a tér tűnik semmisnek, de komoly üzenetek porladnak semmivé.
Németh Vladimir (Fumax) szerint nem olyan erős a társadalomkritikai oldala a sci-fiknek, habár mostanában valóban megjelent jó pár erre vonatkozó mű az amerikai irodalomban, de ennek ellenére ugyanúgy jelen vannak a hagyományos sci-fik, amelyekre korábban Kleinheincz Csilla is utalt, és ezekre Magyarországon is megvan az igény.
Na igen, de mi van a magyar szerzőkkel? Kleinheincz Csilla, aki figyelemmel kíséri a SFmag Kéziratok Éjszakáját, pozitív jövőt jósol a hazai műfajnak. Több olyan potenciális magyar író kezdeti kézirata került ott elő, ami ha eljut a kiadóhoz akár fel is dobhatja ezt a műfajt Magyarországon, habár sajnos nem kerültek még olyan állapotba ezek a regénykezdemények, hogy érdemben lehessen beszélni róluk.
Amerikában az egyik legjobban bevált módszer arra, hogy a kezdő szerzők kipróbálhassák magukat, a kispróza. A magyar könyvkiadásban szinte teljesen hiányzik ez az ág, a kezdő szerzők nem nagyon tudnak megjelenni az SFmagon kívül, aminek viszont az olvasótábora hellyel-közzel behatárolható keretek közé szorul. Holott a rövidpróza lenne az a talaj, ahol a szerzők ötletelhetnének, az olvasók válogathatnának, és esetleg újabb és újabb kapuk nyílhatnának meg mind a sci-fi, mind a fantasy terén a magyar közönség előtt. S habár Kleinheincz Csilla is bevallotta, hogy nagy hiánya van a novelláknak, és roppant fontos lenne pótolni ezt az űrt, mindeközben azt is kimondta, hogy kiadói szinten ezen a dolgon nem fognak változtatni.
Velkei Zoltán állítása szerint nincs hiány magyar szerzőjelöltekből, a kiadó folyamatosan kap újabb és újabb kéziratokat, csak sajnos nagyon nagy azoknak a kéziratoknak az aránya, amelyek ugyanazokat a divatos köröket futtatják le, amelyek az elmúlt években kerültek a mozikba, vagy a könyvespolcokra. Attól, hogy Józsinak hívjuk Luke Skywalkert, még nem válik belőle új könyv. Azt tanácsolja minden kezdő sci-fi és/vagy fantasy író számára, aki az Agave Kiadót célozza meg, hogy ötleteljen, gondolkodjon szinopszisban, próbáljon meg új dolgokat keresni és találni, ne azon töprengjen, mit akar a kiadó! És legyen hajlandó komolyan, akár éveken át együtt dolgozni a szerkesztőkkel. Hiszen, ha valami jó, úgyis meg fog jelenni. De dolgozni kell, a könyvírás nem ér véget az utolsó oldalnál, hiszen a könyvkiadás kalandja még csak ott kezdődik!
Írta: Veréb Árnika
Fotók: ekultura.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése