A Karinthy Színház szeptember 28-án mutatta be Oscar Wild Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni című komédiáját Karinthy Márton rendezésében. Karinthy Frigyes és Hevesi Sándor fordításait felhasználva a szöveget Gábor Miklós alkalmazta a színpadra.
Építhetünk-e egy egész életet hazugságokra? Természetesen, ha az élethazugságunk szilárd lábakon áll. Vagy éppen maga a hazugság Szilárd. A mű hőse, John Worthing pont ezt teszi, és egészen addig gondtalanul éli felelősségteljesen felelőtlen életét, amíg egy nap a füllentése valósággá nem változik.
Az előadás kezdetén Algernon Moncrieff (Telekes Péter) polgári nappalijában találjunk magunkat, London szívében. Algernon éli a világi fiatalemberek életét, vacsoraestekre jár, szerencsejátékozik és a legkevésbé arra van ideje, hogy megjegyezze komornyikja (Szirtes Balázs) nevét. Oscar – vagy ki tudja – vezeti a háztartást; emberpróbáló türelemmel és szarkasztikus megjegyzésekkel fűszerezve tesz eleget kicsapongó gazdája kívánságainak. Algernon komplementere és legjobb barátja Szilárd. Vagy mégsem? A két ifjú pezsgő életet egyszersmind megzavarja egy sorsfordító esemény: a lánykérés. Egy házasság ugyanis az élethazugságok leleplezésével jár.
A darab középpontjában az emberi tökéletlenség bemutatása áll. „Isten, amikor az embert teremtette, keményen túlbecsülte a képességeit.” – mondja Oscar az előadás rezonőrje, aki feltételezhetően a szerző saját gondolatait jeleníti meg a darabban. A történet szereplőinek személyiségvonásaiból kirajzolódik a társadalom egy-egy rétegének kritikája. Lady Bracknell (Oszvald Marika) arisztokrata úrihölgy a sznobizmust mutatja be, az osztály kritikáját, amelyben a mérce a rang és a neveltetés, és amelyben a származás jelent mindent. Gwendolen Fairfax (Tornyi Ildikó), Lady Bracknell leánya ugyan nem vallja anyja konzervatív elveit, de bizonyos dolgokhoz ő is ragaszkodik. Például, hogy férje csak és kizárólag Szilárd lehet, mert van a névben valami magabiztosságot sugárzó különlegesség. Az álomvilágban élő Cecily Cardew (Braghini Rozina) Gwendolen teljes ellentéte neveltetése szempontjából. A vidéki, társaságtól elzárt környezetben nevelkedett Cecily egyetlen mentsvára a képzelete, személyében humorosan jelenik meg a földtől elragaszkodott ember kritikája, akik már annyiszor képzelte el máshogy életét, hogy elkezdett hinni álomképeiben. A két intelligens nő találkozása és burkolt, majd egyre kevésbé leplezett csatározása a darab egyik leghumorosabb jelenete. „Egy úri hölgy soha nem bánt meg véletlenszerűen” – jegyzi meg a szemfüles komornyik, aki figyelemmel kíséri a két nő teadélutánját.
A darab nem alkalmaz sok kelléket és viszonylag kevés, ám de részleteiben kiválóan kidolgozott díszletezéssel dolgozik. Az előadás két helyszínen játszódik, a már korábban is említett londoni nappaliban és John Worthing vidéki telkének kertjében. A helyszínváltások gyorsan és zökkenőmentesen zajlanak, a modern kanapéból egy pillanat alatt pázsit lesz, az italos szekrény pedig virágos kertté alakul. A hanghatások és fényeffektek szintén fontos részét képezik az előadásnak, megfelelő alátámasztást nyújtva a drámai pillanatoknak, sorsfordító eseményeknek.
A „bunburyzést” tanulmányozva a közönség elgondolkozhatott saját életén és annak minden kis füllentésén, miközben az előadás görbe tükröt mutatva a társadalomnak megjelenítette nemcsak az általános emberi botlásokat és hiányosságokat, de pár aktuális, magyar társadalmunkat érintő problémát is.
Írta: Banka Csilla
Fotók: karinthyszinhaz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése