John Carpenter stílusteremtő 1978-as Halloweenjének tíz korábbi folytatásának cselekményéről most kicsit feledkezzünk meg. David Gordon Green, Danny McBride és Jeff Fradley a klasszikus film alapjaira épít. A horror mestere, Carpenter is részt vett a film készítésében producerként, hogy ez legyen a legjobb folytatása minden idők egyik legsikeresebb független filmjének. A film összes zenéjét John Carpenter, Cody Carpenter és Daniel Davis szerezte.
Az alapszituáció a következő a '78-as filmre reflektálva: Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) túlélte a 40 évvel ezelőtti mészárlást, és azzal a tudattal éli mindennapjait, hogy Michael Myers (Nick Castle/James Jude Courtney) még mindig életben van egy államilag fenntartott pszichiátriai intézményben. A cselekmény szinte két szálon fut, míg a két főszereplő külső vagy belső ok miatt a külvilágtól távol tartózkodik.
Michael orvosa, Dr. Sartain (Haluk Bilginer) azt állítja, hogy Michaelt Laurie félelme tartja életben. Az, hogy újra szembeszállhat és végezhet vele. A Halloween-filmek mindig is arról szóltak, hogy ez a két alapvető erő újra és újra találkoznak: a túlélési ösztön és a gyilkolási vágy.
A másik fél, a zavaros Laurie Strode egyedül él fegyverekkel felszerelt, bekamerázott házában, elzárkózva a társadalomtól. A tragikus, számára is majdnem halálos éjszaka hatására poszttraumás stresszben szenved. Ez a trauma nemcsak Laurie problémája, hanem egy generációkat megmérgező trauma is. Lánya és unokája különböző módon reagálnak Laurie megszállottságára. Lánya, Karen (Judy Greer), állandó felkészültségben nevelkedett Michael visszatérésére, ám rég szkeptikus. Megpróbálja megtalálni a jóságot a világban, nem félelemben nevelni lányát. Allyson (Andi Matichak) csak egy tinédzser, aki igyekszik kapcsolatba hozni anyját a problémás nagyanyjával anélkül, hogy a múlt akadályozná őket.
Ez a Halloween-történet tehát azokról a nőkről szól, akik az életüket veszélyeztető emberrel szembesülnek, és arról, hogy hatalmassá manifesztálódott traumák hogyan válnak generációkon átívelővé.
Vannak olyan karakterek, akik szeretnék megérteni, mi vezérli Michael Myers tetteit, mit érez, vagy csak hogy mondjon valamit. De ahogy a film egyértelművé teszi, és Laurie már tudja, Michael Myers egyszerűen a könyörtelen gonosz megtestesülése. Nem lehet felfedni, mi zajlik benne, nem is érdemes ezzel foglalkozni, az egyetlen amit vele kapcsolatban tenni lehet és kell: megállítani. Jamie Lee Curtis kiválóan bújik újra egyik legikonikusabb szerepébe, hiteles hősnő. Michael korábbi orvosának, Dr. Loomisnak a szerepét is átveszi, megpróbálja figyelmeztetni az embereket a veszélyre.
A cselekmény néhány napot ölel fel, Michael természetesen Halloween előéjszakáján szabadul ki. Ez alkalmat ad a várva várt találkozásra, amiért Laurie mindennap imádkozott. Ekkor törik meg a biztonság, és ér össze a két szereplő szála. Szinte döbbenetes, hogy Haddonfield lakosai elfelejtettek félni Michael Myerstől. Michael monoton gyilkol, mindenkivel végez, aki az útjába kerül. A Halloween sok szempontból nem horrorfilm. Miközben néhány brutális, véres slasher jelentet tár elénk, nem is olyan ijesztő, hiszen a gyilkos rémséges tettei egysíkúak, ezáltal kiszámíthatóak. A feszültség egészen addig nem robban, amíg Michael nem találkozik Laurie-val. Ebben a tekintetben, ez egy olyan horrorfilm, amely sokkal több éljenzést generál, mint félelmet.
Folytatás révén rámutat arra a kérdésre, amelyet a horrorfilmek általában figyelmen kívül hagynak: hogyan hat az erőszak és a fájdalom az életben maradt áldozat mentális állapotára, miként formálja a személyiséget? A film szimbolikusan a traumát elszenvedett nők és a férfi ragadozók sajátos kérdéséről szól, és arról, hogy az áldozat hogyan képes visszanyerni a hatalmat a saját élete felett, cselekedetei révén. E célból Green koncepciójához híven felidézi és újraértelmezi az eredeti film képi világát. Ugyanazokat az ismerős tárgyakat látjuk: a konyhakés, a szekrényajtók, a lépcsők, de fordított helyzetben. Azokat a helyeket és dolgokat, amelyek veszélybe sodorhatják a nőket otthonaikban. A korábbi folytatásokat teljességében elveti, a nézőnek is el kell.
A filmben lévő lenyűgöző jelenetek, stilizált képek, soha nem szárnyalják túl a narratívát. Néhány vontatottabb mellékszál is megjelenik, de nem okoz csalódást. Minden, ami egy Halloween-filmet inspirál, ismétlődően visszatér, de ezeknek az elemeknek a megfordítása, és újraértelmezése az, ami igazán mozgatja ezt az új megközelítést.
Írta: Daám Sára
Fotók: halloweenmozi.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése