VSZF – A szerelem nyelvtana

2018. szeptember 8-án mutatta be Christopher Hampton Veszedelmes viszonyok című színdarabját Horgas Ádám rendezésében a Pécsi Nemzeti Színház a VSZF (Vidéki Színházak Fesztiválja) keretei belül, amelynek idén formabontó módon a Pesti Magyar Színház adott otthont. Veszedelem, csábítás és szerelem. Akarat, vágy, kéj. Szenvedély, ármány és gyönyör, illetve utóbbinak megszerzése. Csalás és megcsalás. Hiszen Merteuil Márkiné vásárában mindenki olyan dologra áhítozik, amit nem érdemes megszerezni.


Hiába néma mindenki, a színpadkép mégis megszólal, s nyilvánvaló, hogy Párizsba kalauzolja el nézőit a darab. Már-már félő, hogy a káprázatos díszlet és a lenyűgöző jelmezek viszik el a prímet, mégsem alakul ki hiányérzet, hiszen a színészek nem csupán játékukkal, de lelkükkel is kitöltik az amúgy csupán üresnek tűnő sorokat, életet lehelnek a vázba, s értelmet adnak a látszatnak.

Herczeg Adrienn játszi könnyedséggel formálja meg Merteuil Márkiné karakterét, így oly könnyen hihető, hogy kedvenc szava a kegyetlenség. Az akarat azonban kevés, hogy a Márkiné kezében tartson minden szálat, így hű szövetségese egyben valahol mélyen a legfőbb ellenségévé is válik. Ehhez a közel sem könnyű feladathoz nő fel Köles Ferenc, aki Valmont Vikomtot testesíti meg. Mellettük pedig közel sem elhanyagolható a második áldozat sem, Madame de Tourvel, aki bár férjes asszony, mégis környékezi az Ördög. Bár a karakter mély vallásossága néhol szörnyen idegesítő, az őt alakító Györfi Anna olyan hitellel ruházza fel karakterét, hogy egészen egyszeren nem lehet nem kedvelni – s szánni.

Merteuil Márkiné fogadásra bírja rá a híres nőcsábász Valmont Vikomtot, hogy csábítsa el a mélyen vallásos Tourvelnét. Ha Valmont megnyeri a fogadást – s ezt bizonyítani is tudja –, akkor eltölthet egy éjszakát a Márkinével. Igen ám, csakhogy felrúgja az egyetlen szabályt, s szerelmes lesz, amellyel nem csak saját magát indítja el a lejtőn, de megváltoztatja a darab kimenetelét is, s magával rántja, mélyre taszítja a többi szereplőt.

Emellé a hármasfogat mellé kénytelenek felnőni – s fáradozásaikat siker koronázza – a mellékszereplők is (Fekete Gábor, Mentes Júlia, Sólyom Katalin), akik a humort, esendőséget, s példamutatást képviselik ebben a darabban. De kár lenne mindenkire csupán egy-egy tulajdonságot aggatni, hiszen olyan összetett jellemekről beszélünk, akik többször cselekednek olyan dolgokat a darab során, mely előidézi pusztulásukat.

Hiába a fergeteges játék, a humorba rejtett szavak, a nagyszerű darab, s a Köles Ferencnek méltán járó nyílt színi taps, valahol mégis sejthető a nézők számára, hogy a színmű nem érhet véget boldog befejezéssel. S valójában pont ettől lesz tökéletesen keserédes, fanyar, amely fogva tartja a nézőket, s nem ereszti. Oly mértékben teszik fogollyá a játszók a közönséget, hogy a feszült figyelem, s a kíváncsi várakozás elmaradhatatlan, miközben Franciaország romlott erkölcsei szinte az egész színházat áthatják. Az atmoszféra megteremtése az tehát, amely nagyon erősen fogja össze az egész darabot, s megengedi, hogy a mellékszálak együttes erővel tolják a fő cselekményt a katarzis felé.


A katarzisból pedig nem hiányozhat a szerelem, s annak nyelvtana. Egy régi, mára már talán érett szerelemé, amely nem tudott kibontakozni, s vele szemben egy mohó, s követelőző szerelemé, amely nem fog tudni kibontakozni, mert a kibontakozás pillanatában… 

A szerelem, akár a nyelvtan, egy bonyolult, áthatolhatatlan páncél, amelyet áthatolni halandó ember nem képes ebben a színdarabban, s talán a való életben sem?

A Veszedelmes viszonyok egy remekül kimunkált, mesterien megvalósított előadás, ahol a szereplők használják, s kihasználják a forgószínpad, s a kor lehetőségeit, egy rendkívül szórakoztató, ugyanakkor igazán megrendítő előadást tálalva, mert Merteuil Márkiné vásárában az arany mögött a kopár sík rejtezik, amely talán jobb is ha rejtve marad, s a szerelem titok marad örökre a gyanútlan szemek előtt. 

De hogy milyen formában jön el a vég a fülledt XVIII. századi Franciaország számára, az maradjon Franciahon egyetlen titka. Egyelőre!

Írta: Rojkó Enikő
Fotók: Körtvélyesi László / Pécsi Nemzeti Színház

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése