Búcsúzott a Chicago

Egy éve, június 23-án mutatta be az Átrium John Kander, Fred Ebb és Bob Fosse Chicago című musicaljét. Július 5-én az ötvenedik előadásához érkezik az Alföldi Róbert rendezésében hazai zenés revüvé konvertált produkció. A tao-támogatás rendszerének megszűnése miatt, illetve mivel az azt felváltó többlettámogatási rendszerben az Átriumnak a 2018 novemberéig érvényes törvény szerint lehívható összeg mindössze 23 százalékát ítélte meg az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága, ez lesz az utolsó előadás.


A Chicago, bár a húszas években játszódik, kortárs és aktuális mű volt az amerikai bemutatója idején. Több alkalommal hangzik el benne az a mondat, hogy a látszat néha csal, a darab pedig éppen ezzel játszik el: hogyan lehet a valóságot „alternatív tényekkel” (kevésbé finom megfogalmazásban: nettó hazugságokkal) újraépíteni, hogyan lehet egy adott esemény kontextusát megváltoztatni, hogyan lehet az ártatlant bűnössé, a bűnöst ártatlanná tenni, hogy ez hogyan tesz sikeressé vagy éppen tönkre életeket, amelyek erre az egyszerű receptre építve, a tizenöt perc hírnév felhasználásával próbálják a maguk boldogságát keresni. Hogyan válik visszavonhatatlanul lecsúszottá egy sors, amelynek segítenek a bűnből erényt kovácsolni, és hogyan tesz morálisan züllötté egy egész közösséget – azt is, aki ebből egzisztenciát épít, és azt is, akit kihasználnak – a konstruált médiahírnév talmi csillogása, a párperces sztárság, a „kölcsönösség elvének” rendszerszintű félreértése. És hogyan fizetnek az életükkel mindezért azok, akik feltehetően valóban ártatlanok. Alföldi Róbert rendezése jelen időben mondja el ugyanezt a történetet, amely az Átrium színpadán itt és most történik.

Az előadást egy év alatt több mint tizenhatezren látták, a fogadtatása megosztó volt, voltak, akik nagyon szerették ezt a tükröt, s voltak, akik elutasították, amit láttak. Az Átrium az egyik legfontosabb előadásaként tekint a létrejött produkcióra, amelyet most kényszerűen nem játszhat tovább. Bízunk abban, hogy a jövőben még valamikor műsorra tűzhető lesz az előadás, ha annak anyagi feltételei rendelkezésre állnak, ezért a színház nem veszi le a repertoárról a produkciót, csupán passzívvá teszi, a díszlet, a jelmezek, a kellékek megmaradnak, és várják, hogy egyszer újraéledjenek. Köszönet mindenkinek, aki részt vett ebben a mindannyiunk számára sok tanulsággal és életre szóló élménnyel járó munkában, és reméljük, még találkozunk! Az ötvenedik előadás nézőinek készülünk egy-két apró meglepetéssel. És senki ne feledje: mi, együtt tesszük a közösséget olyanná, amilyen.

Fotók: Mészáros Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése