Súgópéldány

Január 26-án, vasárnap délután öt órától sugározza a Tilos Rádió az Obiectiva Theodorát, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya hangjátékát, amelyben a hetvenes-nyolcvanas évek ikonikus erdélyi magyar színésznőjének, Illyés Kingának az életébe hallgathatunk bele. A Securitate több mint húsz éven át figyelte meg és hallgatta le a színésznőt, a hangjáték a román titkosszolgálat közel 3000 oldalas megfigyelési dossziéja alapján készült, a dialógusokat változatlan formában meghagyva.

Többek között olyan színészek kölcsönözték az orgánumukat a produkcióhoz, mint Zsótér Sándor, Szilágyi Tibor, Máté Gábor, Trokán Nóra, Hegedűs D. Géza és Sárosdi Lilla. A főszereplő a saját lánya, Török-Illyés Orsolya hangján szólal meg, de hallhatjuk Illyés Kinga unokáját, Hajdu Lujzát is.

A 124 perces rádiójáték vasárnap délután egyben hangzik el a Tilos Rádión, majd rögtön utána öt részre vágva, podcast formájában bekerül az iTunes, a Spotify és a Mixcloud kínálatába. A meghallgatási lehetőségekről ezen a blogon lehet majd informálódni: https://obiectivatheodora.blog.hu/

Az Obiectiva Theodora a Médiatanács Cserés Miklós-pályázatának támogatásával, a Magyar Mecenatúra Program keretében jött létre.

Török-Illyés Orsolya így emlékszik vissza a mű megszületésére:

„2014 januárjában felhívott telefonon egy régi ismerősöm, aki mostanában a Ceausescu éra titkosrendőrségi anyagait kutatja, hogy véletlenül a kezébe került a Bukaresti Történeti Levéltárban (CNSAS) édesanyám megfigyelési dossziéja. Nagyon érdekes anyag, mondta, érdemes lenne megnézni, de csak családtagoknak engedélyezik a teljes hozzáférést.

Édesanyám, Illyés Kinga, a 70-es 80-as évek ikonikus színésznője volt, az erdélyi magyar értelmiség meghatározó alakjai közé tartozott, önálló szépirodalmi estjeivel bejárta a világot, ami abban az időben kuriózumnak számított. Lakása kultikus találkozó- és menedékhely volt, éjszakákba nyúló csöndes beszélgetések, részeg tivornyák, botrányok, titkos szerelmek helyszíne. Egymásnak adták a kilincset a kor híres írói, költői, képzőművészek, a későbbi politikusok, színészek, egyetemisták, színészhallgatók. Bizonyosan sejtette, hogy valamilyen formában megfigyelik, hiszen, mint a dossziékból kiderül, többször is megpróbálták beszervezni, de ő maga soha nem kérte ki ezeket az dokumentumokat. Azt a legparanoidabb fantáziáiban sem gondolta volna, milyen részletességgel őrződött meg az élete.

Elutaztam Bukarestbe és bementem a CNSAS-hoz, hogy kikérjem és tanulmányozzam az anyagot. Nem csak én, de az ott dolgozók is meglepődtek, amikor kihozták a méteresen tornyosuló irathalmot, a nyolc vaskos dossziét, közel 3000 oldalnyi, javarészt kézzel írt, román nyelvű dokumentációt. A dossziét 1968-ban nyitották, 1989 szeptemberében szakad meg, és ebben az intervallumban a falakban és a telefonban elhelyezett poloskáknak köszönhetően szinte mindent rögzítettek, ami a lakásban történt, néha teljes éveket pillanatról-pillanatra.  Mintha egy csodálatos kristálygömbbe tekintene az ember, a múlt ködhomályától mentes, tűéles képen tűnik elő a 70-es 80-as évek Romániája, ez a színes, izzó erdélyi közösség, mint egy áttetsző csepp, és benne a tenger – az egész akkori társadalom. 

A megfigyelésre okot adó indokok elsősorban a külföldiekkel való kapcsolattartás, nacionalizmus, irredentizmus, kémkedés, az értelmiség befolyásolása, a szocialista eszmék elleni propaganda gyanúja. Láthatóan a Securitátenak minden momentum fontos volt, hiszen zsarolásra alkalmas fogást kerestek a „célszemélyen”, ezért nem tettek kivételt „kis” és „nagy” ügy között. Szorgalmasan rögzítettek, lejegyeztek, aztán minden magyarul elhangzó dialógust lefordítottak románra. Így lehetséges az, hogy rengeteg mikroszituáció megőrződött, jelentéktelennek tűnő létezéshelyzetek, hétköznapi beszélgetések, szerelmi együttlétek a legintimebb részletességgel, de drámai konfliktusok is, forgatókönyvekre jellemző dialógus szisztémával, emberi portrék, monológok, hazudozások, árulások, lelepleződések, magány, megoldhatatlan emberi ügyek éveken át húzódó repetitív ismétlődései, amiből a lehető  legtermészetesebb dramaturgiával bontakozik ki egy emberi életszakasz.

A Securitate száraz, tárgyilagos nézőpontjának köszönhetően objektív képet kapunk erről a szűk értelmiségi közösségről, amelyet egyre jobban jár át a paranoia és a bizalmatlanság levegője. A kezdeti viszonylagos felszabadultságot, befelé fordulás, elnémulás követi. A dossziék a lehallgatott beszélgetéseken kívül tartalmazzák még a besúgók jelentéseit, a Securitate intézkedési terveit, utasításait, a felbontott leveleket az ügynökök kommentárjaival, stb.

Elkértem a dossziék szkennelt másolatát, amit pár hónappal később meg is kaptam, és elkezdtem feldolgozni ezt az óriási anyagot. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy felismerjem, hogy ez a különös irathalmaz nemcsak kordokumentumként érdekes, hiszen helytől, kortól, politikától független, egyetemes emberi helyzetek sorát tartalmazza, de az elnyomó hatalom és az autonóm személy konfliktusának lélektanát körülrajzolja. A dossziék alapján férjemmel, Hajdu Szabolccsal elkezdtük egy verbatim dokumentumdráma kidolgozását, amely bizonyos mértékű átszerkesztéseket leszámítva, teljes egészében a lehallgatási dossziékat követi, változtatás nélkül. A 20 éves periódusból két év történéseit emeltük ki, amely többek között magában foglalja a „Theodora” fedőnevű célszemély első férjével való viharos kapcsolatát és tőle való elválást, egy színházi előadás viszontagságos létrehozását, új szerelmének feltűnését és születendő gyermekének történetét.”