A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.
Az első ilyen darab Erkel Ferenc Bánk bánja, amely első előadása az évadban március 13-ra esett volna. Ennek kapcsán, minthogy a jelenlegi rendezés szempontjából is igen fontos, a Bánk bán változataival foglalkoztam a kezdetektől egészen napjainkig.
Erkel Ferenc Bánk bánja Katona József azonos című drámájára épül, azonban a librettista, Egressy Béni számos dramaturgiai változtatást végrehajtott, így az irodalmi és a zenei mű nem teljes mértékben egyezik egymással. Sőt, magának az operának is több változata van – erre a későbbiekben visszatérek.
Az Erkel-Egressy szerzőpáros Hunyadi László című operáját 1844-ben mutatták be a Nemzeti Színházban, majd, bár híresztelések voltak róla, hogy készül egy új mű, sokáig nem készült el a darab.
1860-ban a Nemzeti Múzeum koncerttermében a Bánk bánból két részletet mutattak be: a Tisza-parti jelenetet Hollósy Kornélia és Kőszeghy Károly adta elő.
A teljes művet 1861. március 9-én mutatták be – Bánk bánt Ellinger József, Melindát Hollósy Kornélia, Gertrúdot Hofbauer Zsófia, Petur bánt pedig Füredi Mihály alakította.
A már említett több operaváltozatra térnék ki, hiszen a jelenleg repertoáron lévő rendezés kapcsán ennek kiemelten fontos a szerepe. Az eredetileg bemutatott Bánk bánt nevezzük „ősváltozatnak”, amely Erkel Ferenc és Egressy Béni munkája – illetve Erkel fiaié, akik olykor belenyúltak a hangszerelésbe.
Az Operaház vezetősége az 1930-as években úgy gondolta, hogy a Bánk bánon – annak érdekében, hogy továbbra is műsoron lehessen tartani – változtatásokat kell végrehajtani. A feladatot, a korábban már a Hunyadi Lászlón is dolgozó Rékai Nándor zeneszerző-karmester (aki a zenei anyaggal foglalkozott), valamint Nádasdy Kálmán rendező-költő (a szöveg átírásának felelőse) kapta meg. Azonban nemcsak a szöveg átírása és a zene „kiigazítása” valósult meg, hanem különböző dramaturgiai módosításokat is végrehajtottak.
Végül, mindennek eredményeképpen két „új” opera született: az egyikben a címszerepet bariton énekli, a másikban pedig tenor (a hangfajok megváltoztatásától eltekintve azonban ez a két változat teljesen azonos dramaturgiailag).
1940-ben a bariton verziót mutatták be, Palló Imre szereplésével és ez a változat 13 évig volt műsoron. Ezt követően vették át a tenoros verziót, amelyben Simándy József kultikus alakítása tulajdonképpen bevonult a magyar zenetörténetbe, neve összefonódott Bánk bán szerepével.
Ezzel pedig elérkeztünk a 2017-es évhez, amikor az Erkel Színházban egy „még újabb” változatot mutattak be: ebben vegyítették az Erkel-Egressy ősváltozatot és az 1940-es Nádasdy-Rékai bariton változatot. A darabot Vidnyánszky Attila rendezte, a zenei felelős pedig Kocsár Balázs volt. Minthogy két, nem azonos változat keveréséről van szó, dramaturgiai felépítése is újszerű.
Ebben az évben, tehát 2020-ban pedig jött volna egy újabb csavar: ezt a Vidnyánszkys darabot tenor verzióvá alakították – ennek a megvalósulását azonban még nem láthattuk. (Megjegyezném, hogy abban az esetben, ha a címszereplő hangfaját megváltoztatják, szükség van Tiborc hangfekvésének transzponálására is, valamint a zenekari kottán is módosításokat kell ezek miatt végrehajtani, tehát nem csupán „egy tollvonás” a változtatás, ennél sokkal összetettebb a feladat.)
Az elmaradt előadásokban Bánk bánt Kovácsházi István, Melindát Rőser Orsolya Hajnalka, Gertrúdot Gál Erika, Ottót Szappanos Tibor, Tiborcot Szegedi Csaba, Biberachot pedig Geiger Lajos énekelte volna.
A 2017-ben bemutatott rendezés, új változat trailere (a címszerepben ekkor még bariton énekessel):
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Csibi Szilvia, Nagy Attila
Felhasznált irodalom:
Dolinszky Miklós – Szacsvai Kim Katalin – Tallián Tibor: „Szikrát dobott a nemzet szívébe”, Erkel Ferenc három operája, Rózsavölgyi és Társa, 2011.
Németh Amadé: Erkel, Budapest, Gondolat Kiadó, 1979.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése