Súgópéldány

A koronavírus miatt a színházak zárva vannak, köztük az Erkel Színház is. Így az erre az időszakra kiírt előadások nem kerülnek színre. Jelen cikkben, valamint majd a későbbiekben egy-egy, az Erkel Színházban most nem látható operát tárgyalunk, operánként eltérően másra helyezve a hangsúlyt.

Richard Wagner monumentális, egyben utolsó műve a Parsifal, mely a világ operaházaiban, hagyományosan Húsvétkor, Nagypénteken kerül műsorra. Ez alól a Magyar Állami Operaház sem kivétel, hiszen idén április 10-én új rendezésben mutatta volna be a művet. Az 1983-as, Mikó András rendezte változatnak 2018-ban volt az utolsó előadása, tavaly nem szerepelt a műsoron a zenemű, idén pedig Almási-Tóth András művészeti igazgató rendezését láthatta volna, illetve fogja is majd látni a közönség.

A Parsifallal kapcsolatban számos érdekes tény van, már a keletkezéstől kezdve. Mikor Wagner befejezte Az istenek alkonyát (ez a négy részes Ring utolsó darabja), állítólag azt írta a partitúra végére, hogy „Nem mondok többet”. Szerencsére nem így lett, hiszen elkészült leghosszabb, a körülbelül négy és fél órás, három felvonásból álló műve. Wagner saját műfaj meghatározása szerint a Parsifal „színpadszentelő ünnepi játék”, „zenés ünnepi játék”.

Ez az egyetlen műve, amelyet kifejezetten egy adott színházterem akusztikájára írt, mégpedig a bayreuthi Festspielhauséra – ez az a színház, amelyet Wagner építtetett. A Parsifalt 1882. július 26-án mutatták be Bayreutban, Hermann Levi karmester dirigálásával. Ezért (vagy ezért is) a művet harminc éven keresztül kizárólag itt lehetett játszani, meghallgatni, megnézni. A három évtizedes monopólium után 1914. január elsején az Erkel Színházban (akkor Népopera) került sor a magyarországi bemutatóra, Reiner Frigyes vezényletével.

Wagner saját maga írta a zenemű szövegét (mint általában a darabjainál), és érdekes, hogy bár ez a leghosszabb műve, a szövegkönyve mégis rövidebb, mint például a Trisztán és Izoldáé. A Parsifal tele van elhallgatásokkal, jelképes beszéddel, a történet legelején pedig Gurnemanz vezeti be a közönséget az előzményekbe, valamint a későbbiek folyamán is ő ad valamelyes felvilágosítást a múltbeli eseményekkel kapcsolatban.

A zeneszerző és egyben librettista különböző mitológiai, mondai elemekből merített, mikor megalkotta saját művét. Nem beszélhetünk tisztán keresztény darabról, hiszen például a buddhista világnézet számos motívuma is megjelenik a Parsifalban. (A Parzival-monda egyébként eredetileg az Artur királyról szóló breton mondakörhöz tartozik.) Wagner alkotóereje és tehetsége széles körű tudására is épült, hiszen otthonosan mozgott a filozófia, történelem, vallás, irodalom, zene és színház területén.

Ünnepi, szakrális jellege azonban vitathatatlan, Cosima Wagner (Richard Wagner felesége, Liszt Ferenc lánya) Naplójában tolmácsolta Wagner véleményét: „Azt mondja, itt semmiféle érzelmességről nem lehet szó; bár nem egyházi mű, mégis van benne valami isteni vadság (…).” Ebben a Naplóban részletesebben is ír a Parsifal keletkezéséről, valamint Wagner eszmefuttatásairól, ahol például a Ringgel hasonlítja össze, illetve azok szereplőit, például Siegfriedet és Wotant emeli ki és állítja a Parsifal egy-egy szereplője mellé, elemezve őket.

A Parsifal szakrális jellege, a jó és a rossz története, a gyönyörű zene mind hozzájárulnak a mű sikeréhez – még akkor is, ha maga a történet nem eseménydús, nincsenek benne drámai fordulatok. Ebben az esetben sokkal fontosabb a filozófiai mondanivalója, a közönségre gyakorolt érzelmi hatása.

Az idei szériában Amfortast Kálmándy Mihály, Gurnemanzot Bretz Gábor illetve Palerdi András, Parsifalt Magnus Vigilius illetve Kovácsházi István, Klingsort Szemerédy Károly, míg Kundryt Szántó Andrea és Németh Judit énekelte volna (illetve fogja majd énekelni) az új, Almási-Tóth András rendezte előadásban.

Írta: Kovács Alexandra

Fotók: Csibi Szilvia, Éder Vera, Herman Péter, Juhász Attila, Nagy Attila, Tomas Opitz

Felhasznált irodalom:

Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada, Budapest, Kossuth Kiadó, 2016.

Falk Géza: Wagner élete és művészete, Budapest, Szöllősy Könyvkiadó, 1943.

Parsifal műsorfüzet, írta és szerkesztette: Mesterházi Gábor, Magyar Állami Operaház, Mátai és Végh Kreatív Műhely.

Tanner, Michael: Wagner, Budapest, Európa Kiadó, 2014.

Till Géza: Opera, Budapest, Zeneműkiadó, 1985.

Wagner, Cosima: Napló, Budapest, Gondolat Kiadó, 1983.