Margó 2020 – „Engem a történetek kevésbé érdekelnek” – beszélgetés Fehér Boldizsárral

Az idei Margó Fesztivált a koronavírus miatt kialakult helyzet ellenére sem törölték, megoldásképp  mint annyi mindent – ezt a programsorozatot is az online térbe költöztették. Így tehát, még ha különböző helyekről is, de mégiscsak beszélgethetett egymással Valuska László, és a tavaly Margó-díjat nyert Vak majom című regény szerzője, Fehér Boldizsár. 




„A Vak majomról szeretnék a legkevesebbet beszélni” – szögezte le már az elején Valuska László. Nem sokkal később aztán mégis előkerült, hogy jelenleg miként érez a szerző a művével kapcsolatban. Mint kiderült, Fehér ugyanúgy van ezzel is, mint minden más munkájával, miszerint addig érdekli az adott szöveg, amíg el nem készül vele.

Szóba került a Vak majom egyik fő inspirációja is, ami évekig állt a fiatal író számítógépén. Ez pedig nem más, mint Derek Bok: A boldogság politikája című könyvéből készített egyetemi előadás kivonata, mely elgondolkoztatta Fehért, hogy a boldogságot – ami számára egy abszolút szubjektívnek látszó fogalom – valamiképp lehetséges objektíven mérhetővé tenni. Ezzel kapcsolatban azt is megfogalmazta, hogy az írásaiban lényeges a megfoghatatlan megfogására való törekvés. 

Egyébként is központi téma volt a szövegekkel való viszony. Például Fehér szerint kulcsfontosságú, hogy minden mondatnak funkciója legyen. Ő ebben három típust különböztet meg: atmoszférateremtő, egy-egy szereplő megértését segítő, illetve cselekményt előremozdító mondatokat. „Engem a történetek kevésbé érdekelnek” – említette, és hogy inkább tartalom, a szerkezet, valamint az írói technika foglalkoztatja. Nem vitatja, hogy lényeges a cselekmény, ugyanakkor az is érdekes, hogy miképp lehet azt elmesélni, például hogyan lehet megbontani a lineáris történetmesélést.


Ezek mellett nagyobb blokkot kapott még a beszélgetésben Fehér szerteágazó munkássága. Előkerült például, hogy már a gimnázium végén kabaréjeleneteket írtak a bátyjával közösen, ami olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy Fehér nem sokkal később Fábry Sándor gegcsapatába is bekerült, nála kétszer-háromszor idősebb poéngyárosok közé. 

Felvetődtek a munkából írás (főleg a forgatókönyvírás) illetve a regényírás közti hasonlóságok, különbségek. Fehér nem lát különbséget metódusban, mind a kettőt élvezi, és mind a kettő esetén kereteket szab magának. A regényírásban az a jó, hogy ott minden a szerzőn múlik, nem ronthatja el más (például egy színész) a végeredményt, azonban ez esetben szigorúbb is magával az alkotó. Nemcsak az a kérdés, hogy egy adott megoldás működik-e – mint egy kevésbé személyes feladatnál –, hanem az is, hogy mennyire elégedett vele összességében. 

Szóba került még a fiatal szerzőt körülvevő családi közeg, ahol általában mindenki a számítógépe előtt ír éppen, az első könyv körüli félelmek, hogy érdekelni fog-e bárkit a Vak majom, de például Fehér kedvenc első könyve, A 22-es csapdája is. Na meg persze a jövő: készül-e már az új könyv? Készül. 

A teljes beszélgetés itt nézhető vissza:


Írta: Kószó Ádám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése