Az emberiség egy része már évszázadok óta vár arra, hogy egyértelmű jelzés érkezzen az univerzumból, és a világegyetem tudassa, nem vagyunk egyedül. Folyton kémleljük az eget, hatalmas távcsöveket gyártunk, elutazunk az űrbe, pusztán azért, hogy szerves létformára leljünk. Gondolkodtál már azon, vajon mennyi a valószínűsége annak, hogy a Föld az egyetlen bolygó, melyet értelmes lények laknak? A tér és ezen belül a galaxisok száma konvergál a végtelenhez, így megeshet, hogy előbb-utóbb kopogtat majd valaki a Tejútrendszer ajtaján. Vagy talán már kopogtattak is?
Asztrofizikusok százai tanulmányozzák elszántan a világűrt. Vizsgálják a kőzeteket, elküldik a műszereiket a Holdra, Marsra, izzadó tenyérrel várják, hogy azok használható eredményeket küldjenek a bolygók felszínéről. Élet nyomait kutatják úgy, hogy a legtöbben elutasítják a lehetőséget, miszerint nem vagyunk egyedül a határtalan térben. Avi Loeb fizikus könyve, a Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai ezt a tudósok világára jellemző behatárolt gondolkodásmódot igyekszik tágítani. Így aki olyan könyvet szeretne olvasni, amelyben zöld lények ugrálnak a tetőszerkezeten, az most nem jár szerencsével.
Ettől eltekintve a szerzőnek sikerül az, ami előtte még szinte senkinek; érdekessé, de főként érthetővé teszi az asztrofizikát úgy, hogy ehhez csak egyetlen elméletet használ. A könyvet olvasva szinte ugrásszerűen a világűrben találjuk magunkat, és a szemünk előtt játszódik le a 2017-es esemény, amikor is az „Oumuamua” felszántotta a naprendszerünket, kérdések halmát hagyva maga mögött. Az „átutazó” nem volt üstökös, és végképp nem volt aszteroida, a kutatók azóta sem találtak hozzá hasonlítható űrbéli képződményt.
A formáját tekintve túl szabályos, pályáját tekintve túl pontos, anyagösszetétele szerint túl művi objektum megosztotta, sőt kettészakította az tudósvilágot. Felmerül a kérdés, vajon mi az oka annak, hogy azok a szakemberek, akik eddig gyermeki izgalommal kutatták egy másik civilizáció nyomait, most elzárkóznak egy ilyen példátlan jelenség vizsgálatától. Vajon a civilizációnk vagy az énképünk épségét féltjük?
A mű nem egy kalandregény, inkább életfilozófia és olyan, a szerző életrajzi keretébe foglalt teóriák halmaza, melyek annyi kérdést vetnek fel, mint égen a csillag. Ez azonban nem meglepő, hiszen ahogy Loeb is mondja: „Az élet értelménél nincs alapvetőbb rejtély. Némelyikünk Hamlet szerepét játssza, mások Rosencrantzét vagy Guildensternét, de mindnyájan ismerjük azt az érzést, amikor szövegkönyv nélkül lépünk ki a színpadra. Ritka az az emberi – és gyanúm szerint értelmes – lény, aki egyáltalán nem keresi a választ a kérdésre: „Miről szól ez az egész?”
Avi Loeb:Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai
Agave Könyvek, 2021, 256 oldal
Írta: Kovács Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése