Nagyszabású döntővel ért véget a Budapesti Operettszínház vetélkedője, a Tiétek a színpad!, melynek keretében tizenkét általános és középiskolás csapat mérte össze tudását a deszkákon, olykor egyedi megközelítésben tálalva Don Quijote történetét. A végső fordulóba hat csoport jutott, a zsűri pedig a produkciók láttán két további díjat is kiosztott a gyerekek között.
Kürtös Mátyás a Piar Színpad előadásában, a középdöntőben |
A verseny háromfordulós volt: az online leadott videós anyagok után a 15-20 perces előadásokat november közepén háromnapos középdöntő keretében élőben is megnézte a zsűri – Szilágyi Enikő, Polyák Lilla és Homonnay Zsolt –, értékelve is Raktárszínház színpadán látottakat.
Már az első nap sikeresnek bizonyult, hiszen az egyes jelenetekben sok gyerek, a Kispesti Gábor Áron Általános Iskolai tanulói léptek színpadra, izgalmas megközelítésben tálalva Cervantes művét. A legnagyobb sikere egyértelműen az Inkvizítoroknak volt, akiket a középdöntők végén tovább is juttattak az ítészek.
A legsikeresebb nap a verseny szempontjából november 16. volt, ugyanis a végső döntés meghozatalakor ugyanis a zsűri úgy határozott, hogy mind a négy fellépő csapatot – a Váci Piarista Gimnázium, a Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános Iskola és AMI, a Gádor Általános Iskola diákjait, valamint az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskola állami gondozott fiataljait is továbbjuttatták a döntőbe.
A harmadik nap sok szempontból meglepetést hozott, ugyanis két csapat is egészen egyedi megközelítésben tálalta Don Quijote eszméit, míg a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola diákjai modern köntösbe bújtatták a történetet. Végül az utóbbiak dolgozhattak tovább a darabjukkal.
A csapatoknak a döntőig két feladatuk volt: mérlegelve a hallott kritikákat fejleszteni a produkciót, illetve egy másik térbe, a Kálmán Imre Teátrum színpadára igazítani a minielőadásokat.
A végső fordulóban zsűrielnökként csatlakozott az ítészekhez Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója is, aki a művészekhez hasonlóan szintén értékelte a látottakat.
A döntőt a Gádor Általános Iskola diákjai nyitották, akik már a középdöntők során nyíltan megszólították a színház színészeit és az ítészeket, keretjátékukban ugyanis éppen azzal a gondolattal játszanak el, hogy hogyan állítsák színpadra a művet 25 percben – ráadásul prózában –, amikor ez a profiknak sem sikerül, hiszen a musical közel három órás.
Produkciójuk előtt mentoruk, Szendy Szilvi tartott lelkesítő beszédet, nem hiába, hiszen a zsűri is elismerően nyilatkozott a gyerekek teljesítményéről.
„Egy remek kerettörténetbe ágyazott előadást láttunk” – kezdte meg az értékelést Kiss-B. Atilla, hozzátéve, hogy a „színház a színházban” egy nagyon precíz, jól működő színházi formanyelv, és itt nagyon tudatosan volt elválasztva a kerettörténet Cervantes sztorijától. A főigazgató kiemelte a térhasználatot és az eszközhasználatot is, gondolatmenetéhez pedig zsűritársai is csatlakoztak.
„Ami különösen tetszett, hogy nagyon jól működtök csapatként” – vette át a szót Polyák Lilla, aki szerint a produkció láttán egyértelműen jól döntöttek, amikor továbbjuttatták a gádorosokat. A színésznő egy apró kritikát is megfogalmazott, ugyanis kicsit többet szeretett volna kapni a konkrét Don Quijote-történetből.
Szilágyi Enikő az egyszerűségben, a spontaneitásban és őszinteségben látta a produkció erősségét.
A Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola diákjai már a középdöntők során is kitűntek humoros megközelítésű, modern feldolgozásukkal – de „az ilyesmi bárkivel megeshet, aki a lovagrend szabályai szerint él” – mondaná a búsképű lovag, aki ezúttal Don Jani képében járta a vidéket hű csatlósával, Szabó Pali bácsivál, hogy találkozzon Duci de arival, és végül az is kiderüljön róla, hogy lovagi erényei ellenére nem a táncparkett ördöge.
„Nagyon értékelem az örömötöket, az egymással való viszonyotokat, a felszabadult játékot” – fogalmazott Szilágyi Enikő, hozzátéve, hogy a józsefvárosiak története nagyon a mának szól. A színésznő egyúttal megköszönte a munkát tanáraiknak és mentoruknak, Czikora István Lászlónak.
„Egészen döbbenetes, hogy milyen sokat fejlődtetek” – csodálkozott rá a látottakra Homonnay Zsolt, aki csatlakozva kolléganőjéhez, a koncentráció fontosságát hangsúlyozta.
Kiss-B. Atilla is elismerően nyilatkozott a gyerekek munkájáról: „A játék öröme létrehozta a színház csodáját” – értékelte a produkciót.
A vidámság után újra egy komolyabb hangvételű előadást láthatott a közönség, az Inkvizítorok ugyanis a musicalből inspirálódva az inkvizíció elé hívatták Cervantest, hogy bizonyítsa története érvényességét.
Mentoruk, Kalocsai Zsuzsa Erdélyből küldött biztató szavakat a fiataloknak, sőt a fellépés előtt néhány instrukciót is adott még a játékhoz.
A gyerekek a rövid jelenetekben igyekeztek minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló teret, így a narrátor a színpad előtt, egyenesen a zsűri asztalánál mesélte el az adott képben nem megjelenített eseményeket.
„Egy klasszikus, tiszta lelkű és tiszta szellemiségű darabot adtatok elő” – értékelt Szilágyi Enikő, a középdöntőhöz hasonlóan ezúttal is kiemelve a Don Quijotét játszó Németi Vilmost.
„A történetet talán nálatok lehet a legjobban végigkövetni” – vette át a szót Polyák Lilla, egyetértve kolléganője gondolataival is.
A döntő első részének zárásaként az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskola állami gondozott fiataljai léptek színpadra a Valahol Európában Zene az kell című dalának átdolgozásával. A Szavak nélkül csapata már a középdöntő során könnyet csalt a nézők szemébe, a hatás pedig ezúttal sem maradt el. A novemberben látott gyerekekhez ráadásul most új tagok is csatlakoztak, hogy a barátságról, hűségről és szerelemről énekeljenek.
„Nagyon köszönöm azt, amit most láttunk, mert azért juttattunk titeket tovább, hogy lássuk, hová tud még ez a produkció tovább fejlődni” – kezdte Polyák Lilla, hozzátéve, hogy sokat pontosodott a dal az előző alkalom óta.
„Gratulálok a parádés spárgához a végén” – dicsérte meg a legfiatalabb közreműködőt Kiss-B. Atilla, aki kiemelte a gyerekek muzikalitását.
„Azt kívánom nektek, hogy minden nagyon szépen alakuljon az életetekben” – zárta értékelését Szilágyi Enikő, akihez csatlakozva Homonnay Zsolt arra biztatta Szendy Szilvi mentoráltjait, hogy dolgozzanak tovább hasonló dalokon, mert van értelme.
Szünet után a Váci Piarista Gimnázium bemutatkozásával folytatódott az utolsó forduló. a Piar Színpad szinte kész előadással érkezett a Kálmán Imre Teátrumba, akiket a váci kötődési mentoruk, Kalocsai Zsuzsa videóüzenetben biztatott.
„Most, hogy megismertelek titeket személyesen, nagyon-nagy fájdalom az, hogy nem tudok ott lenni máshogy, csak lélekben” – mondta, hozzátéve, büszke arra, hogy ilyen csodálatos műhely működik az iskolában.
A novemberi középdöntő után Cervantes ismét az asztal fölé görnyedt, hogy megpróbálja befejezni történetét, és amikor már-már úgy döntene, hogy nemcsak a bevezetőről mond le, de a történet egyetlen részletét sem hozza napvilágra, a történet mégis formát ölt.
Ám ahogyan a középdöntőben, itt sem „spoilerezte el” a végét, inkább átadta olvasásra a művét, egyúttal egy fontos dologra, az olvasásra hívva fel a figyelmet. A Piar Színpad előadásában ugyanis a könyveknek fontos jelentősége van, sőt a szemfülesek azt is észrevehették, hogy a magasba emelt kötetek között egy új példány is helyet kapott: Somfai Péter Somossy, a mágus című alkotása is, amely az Operettszínház gondozásában jelent meg.
„Egység, koncepciózus” – hangzott el a zsűri jellemzése, Szilágyi Enikő pedig azt is külön kiemelte, hogy mennyire fontos és jó ötlet a szerző megjelenítése, hiszen „Cervantes elméjéből pattannak ki azok a pillanatok, melyek elénk tárulnak”.
„A csapatmunka kitűnő” – vélték mentortársai is, Kiss-B. Atilla pedig a figyelmet és a produkció érettségét is hangsúlyozta. „Olyan jólszervezett színpadi produkció volt, amely sok társulatnak becsületére válna” – mondta a főigazgató.
„Szinte elfeledkeztünk róla, hogy miért ülünk itt” – fűzte tovább a szót Polyák Lilla, akihez kapcsolódva Homonnay Zsolt elmondta, hogy a legnagyobb fejlődést az egyéni teljesítményekben látta.
A verseny utolsó produkciója a Szigetszentmiklósi Ádám Jenő általános Iskola és AMI Don Quijote-feldolgozása volt, akik már az előző fordulóra is igazi összművészeti előadással készültek Nagy Lóránt segítségével, a zenei betétek, hanghatások ráadásul a gyerekek tolmácsolásában élőben hangzottak el.
Szilágyi Enikő értékelésében a vásári komédiákhoz és a középkori arénajátékokhoz hasonlította a fiatalok produkcióját, amely egészen egyéni koncepcióban mutatta meg Cervantes történetét.
„Az, hogy mindenki tud a másikból építkezni, meríteni, nagyon jó!” – mondta Homonnay Zsolt, hangsúlyozva a jó csapatmunkát, amely egy ekkora társulat esetében elengedhetetlen.
A produkciók után a zsűri visszavonult, amíg pedig meghozták döntésüket, a Budapesti Operettszínház művészei szórakoztatták a Kálmán Imre Teátrum közönségét, részleteket adva elő a színházban futó La Mancha lovagja című előadásukból.
Színpadra lépett Németh Attila, Kerényi Miklós Máté, Nádasi Veronika, Füredi Nikolett, Vásári Mónika, Mészáros Árpád Zsolt és Gömöri András Máté.
Hosszas tanakodás után a zsűri végül a tervezettnél több díjjal jutalmazta a fiatalokat.
„Ünnep a mai nap, hiszen egy olyan lépést tettünk meg közösen, amely nem mindennapi” – nyitotta meg az ünnepélyes díjátadót Kiss-B. Atilla, kiemelve, hogy nagyon fontos volt ez a verseny, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy néhány év múlva ülnek-e nézők a Budapesti Operettszínház nézőterén, valamint lesz-e utánpótlás a színpadon. „Ebben az igyekezetünkben, hogy utánpótlást képezzünk mind a nézőtéren, mind a színpadon, nagyon fontos, hogy egymásra találjunk” – fogalmazott.
Az első különdíjat egy oklevél kíséretében Polyák Lilla adta át. A Visegrádi Termál Hotel csoportos belépőjét a szálloda Wellness részlegébe az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskola Szavak nélkül nevű csapata kapta, „A legegyedibb megközelítésért”.
Szilágyi Enikő adta át „A legösszművészetibb előadásért” járó különdíjat, amely egy csoportos állatkerti belépőt tartalmaz a Budapesti Állat- és Növénykertbe, a szigetszentmiklósi Felsős irodalmi színpad kapta.
A Magyar Nemzeti Múzeumba szóló belépőket „A legjobb csapatmunkáért” a Gádor színjátszó csoport nyerte.
„A középdöntőben nyújtott teljesítményhez képest legnagyobb szakmai fejlődésért” díjat vehettek át a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános iskola diákjai, akik a Csodák Palotájába látogathatnak el.
A legjobb történetfeldolgozást is díjazta az Operettszínház: a BKV villamos remíz látogatásra az Inkvizítorok, vagyis a Kispesti Gábor Áron Általános Iskola tanulóit várják a szervezők. A csapat is szeretett volna köszönetet mondani a mentoraiknak, akik bár nem tudtak jelen lenni, de Kiss-B. Atilla ígéretet tett rá, hogy a festményeket, amikkel a gyerekek készültek, eljuttatják a művészekhez.
Polyák Lilla egy csoportos főpróba belépőt adott át a Legérettebb színházi produkció elismeréseképpen a Piar Színpadnak.
A díjátadón kiosztásra került két olyan elismerés is, melyet eredetileg nem tervezett a színház, azonban a fiatalok teljesítményét látva a zsűri úgy gondolta, hogy külön jutalmat érdemel egy-egy alakítás. Főigazgatói különdíjban részesült a Legérettebb egyéni alakításért Kürtös Mátyás, aki a Piar Színpad előadásában Cervantest alakította. Az oklevélen túl meghívást kapott a La Mancha lovagja egyik előadására, melyet másodmagával az Igazgatósági Páholyból nézhet majd végig.
Megtalálták „napjaink ifjú La Mancha lovagját” is, a díjazott Németi Vilmosnak az operettszínházi előadás címszereplője, Homonnay Zsolt adta át az elismerős oklevelet.
A legjobb előadás a két különdíjat is elnyerő Piar Színpad lett, megosztva a Felsős irodalmi színpaddal – mindkét csapat a korábban meghirdetetteknek megfelelően teljes értékű előadásként mutathatja majd be előadását a Kálmán Imre Teátrumban. Második helyezett a Gádor Általános iskola színjátszóköre lett.
A Budapesti Operettszínházban játszott La Mancha lovagja musicalváltozata hamarosan visszatér a falak közé, áprilistól ugyanis újra műsorra tűzi a teátrum. Jegyek az alábbi oldalon válthatók!
Írta: Vass Antónia
Fotó: Tót Rózsa / Budapesti Operettszínház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése