Súgópéldány

Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója köszöntő beszédében szólt arról, hogy a minőségi zenés színjátszás mellett kiemelt küldetésének tekinti az utánpótlásképzést, a tehetséggondozást. Elmondta, hogy a Carmen premierje kettős ünnep a színház és a műfaj számára. Mindamellett, hogy magyarországi ősbemutatót tartanak, az esemény egyben beavató is, ugyanis négy fiatal művész kap lehetőséget főszerepben való bemutatkozásra. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Homonnay Zsolt művészeti vezetővel együtt vitt osztályuknak fiatal tehetségei közül hárman is megmérethetik rátermettségüket a nagyközönség előtt. Katarina szerepében Nagy Alma Virág, Joséként Tassonyi Balázs, a címszerepben pedig Lipics Franciska lép színpadra. Csatlakozik hozzájuk Nemes Tibor is, akit a színház vezetése Novák Eszter és Selmeczi György végzős zenés színész osztályából hívott meg a férfi főszerepre. A művésznövendékek számára nagy lehetőség az Operettszínház nagyközönsége előtt a bemutató szereposztás részesének lenni, az intézménynek és a zenés színjátszásnak pedig szüksége van a folyamatos megújulásra – hangsúlyozta a főigazgató.

Homonnay Zsolt megosztotta a résztvevőkkel, hogy kortárs, mai szemmel tekintenek az alapműre és a musicalre is. Míg Prosper Mérimée korában a társadalmi események egyik fő helyszíne az arénákban megrendezett bikaviadal volt, addig a szerzők és az alkotók 21. századi környezetbe, a cirkusz világába helyezték át a cselekményt. A Budapesti Operettszínház művészeti vezetője köszönetet mondott Fekete Péternek, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ – a Fővárosi Nagycirkusz – igazgatójának nagyvonalú szakmai segítségéért és támogatásáért.

A rendező koncepciója szerint az előadás Mérimée azonos című művének alaptézisére építve – amely a nő örök, csábító szenvedélyességét, valamint a férfi és a nő ösztönös és csillapíthatatlan vonzalmát és párharcát helyezi a középpontba – a hétköznapjainkban rejlő fatalitást kívánja bemutatni 21. századi, extravagáns környezetben. Vagyis azt, hogy terveinket, céljainkat bármelyik pillanatban átírhatja a sors keze. Homonnay Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy a fenti, ősi, ösztönös szenvedélyt minden korban fellelhetjük önmagunkban, bárhol is élünk a nagyvilágban.

A musical története szerint egy spanyol kisvárosban eljegyzést tartanak: Mayor Mendoza, a helyi polgármester férjhez adja lányát, Catarinát José Riverához. Az esemény azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik Carmennel az élen egy cirkuszi vándortársulat. A forróvérű, vadító, féktelen természetű lány megbolondítja Josét, olyannyira, hogy a férfi képes érte feladni addigi kiegyensúlyozott, biztonságos, jól szervezett életét. A rendező kiemelte a sorsszerűséget mint a színpadi történések szervezőerejét: José bármennyire is okosan eltervezi saját életének irányát, az észszerű döntéseiből fakadó, egymásra épülő lépcsőfokokat, Carmen megjelenésével – figyelmen kívül hagyva a figyelmeztető jeleket – egy pillanat alatt romba dönti azt, amit addig felépített maga körül. Homonnay Zsolt rávilágított arra is, hogy sosem tudhatjuk, terveinket mikor és hol húzza keresztül a sors, és a fékezhetetlen érzelmek miként veszik át az uralmat a ráció felett.

Tassonyi Zsolt, az előadás zenei vezetője és karmestere beavatta a sajtó munkatársait és a közönséget a produkció zenei alkotói folyamatába. Frank Wildhorn ugyanis a darabot kisebb zenekarra írta, így egyeztetve és folyamatos kapcsolatot tartva a zeneszerzővel, Tassonyi Zsolt a musicalt áthangszerelte az Operettszínház nagyzenekarára. Kiemelte, hogy a zenekar különböző hangszercsoportjainak megszólalásai szervesen kapcsolódnak a rendező koncepciójához, a cselekményhez és a szerepalakok személyiségéhez is. Majd hozzátette: az amerikai komponista műve mások mellett azért is lenyűgöző, mert az autentikus latin zenét számos zenei stílusban és formában tárja a nézők elé, igazán különleges zenei élményt nyújtva ezzel.

Frank Wildhorn videóüzenetében kifejezte örömét, hogy darabja megérkezett Magyarországra, és hangsúlyozta, hogy nagyon várja már a találkozást és a bemutatót.

A sajtótájékoztatón megjelentek láthatták a díszlet és a jelmezek terveit is. Túri Erzsébet díszleteiben ugyan látható egy sajátos világ, az alkotó számára azonban különös jelentőséggel bír, hogy a nézők számára megmutassa mindennek a szerkezeti alapját, vagyis konstrukcióját, amiből és amire felépül a díszlet. Éppen ezért a játéktér meghatározó eleme a létraforma, amely jól rezonál az előadásban megjelenő cirkuszművészettel is. A színpadkép az 1920-as éveket és az art déco stílust idézi. Az előadás több mint 20 helyszínen játszódik, így valóban tartalmas utazásra invitálja a közönséget. Füzér Anni jelmezei eredeti és csakis a tervezőre jellemző módon ötvözik a klasszikus formákat a kortárs vonalvezetéssel. Alkotói meglátása szerint a mai kortárs színházi előadásoknál az a legfontosabb, hogy a mindennapokban megélt valóságunk ne ugyanúgy köszönjön vissza a színpadon, hiszen a színház elemeltebb tér, ahol a valóságot különleges, áthangszerelt világként tárjuk a nézők elé. Carmen kosztümjeiben megjelenik autentikus spanyol kendője, de tűzpiros bőrdzsekije is, ami kifejezi a fékezhetetlen temperamentumú főhősnő természetét. Szemben áll ezzel Katarina lágy, kék blúza, Garcia piros napszemüvege pedig a szerepalak vad ösztöneire utal, és a késdobáló jelmezeinek egyik meghatározó anyaga a bőr.

A várva várt hazai ősbemutatót Orbán János Dénes Kossuth-díjas drámaíró, műfordító magyar fordításával és dalszövegeivel, Krizsán Dániel koreográfiájával viszik színre. A Budapesti Operettszínház új, hazai ősbemutatója kivételes módon egyesíti magában a drámai zenés színházat a káprázatos látványvilágú show elemeivel, amelynek fókuszpontjában a cirkusz mint műfaj és színpadi környezet áll. A rendkívül összetett színházi élményt kínáló előadás új szintre emeli Az Orfeum mágusa című, tavaly novemberben bemutatott, óriási sikert hozó produkció kapcsán a Budapesti Operettszínház és a Fővárosi Nagycirkusz együttműködését. A Carmenben organikus egységként kel életre a cirkusz és a musical, mintegy szimbiózist teremtve a két rendkívül népszerű műfaj között. A produkcióban különös jelentőségűek a spanyol zenei hatások, az előadásban Luis Eduardo Castagno gitárművész is látható lesz.

A Budapesti Operettszínház újabb nagyszabású bemutatójának drámai története arra inspirálja a nézőket, hogy felfejtsék a darab mélyebb rétegeit; lehengerlő zenéje és káprázatos látványvilága a fiatalabb generációt is elcsábítja a Carmen előadásaira, a színház sztárjai és fiatal tehetségei pedig garanciát jelentenek arra, hogy minden korosztály önfeledten fog szórakozni.