Álom a színpadon

Ballet Preljocaj

A The New York Pieces két Preljocaj-darabot foglal magába, a Spectral Evidence-t és La Stravagaznat. 

A Spectral Evidence nyolc táncosra írt darab, négy férfi fekete öltönyben és négy nő fehér hálóruhában, hátukon vörös golyó ütötte seb. Olyanok, akár egy délibáb, távolról reszketnek, az ember szeretne a közelükbe lépni, de nem lehet… Egy egész világ választ el tőle. 


A darab visszarepít minket egy tünékeny világba, ahol az üldözött boszorkányok messzire repülnek. John Cage komponista lélegző zenéjére lélegzik nyolc test, s magával húzza az egész nézőközönséget. Szárnyakat érez a karján az is, akinek sose volt. 

A La Stravagaznában összecsap a múlt és a jövő, az ősi kelet és a modern nyugat. Először csak a Nyugat hat táncosát látjuk, majd felemelkedik a színpad hátsó fala, kísérteties, életperceket számláló óra hangjával, s mintha fabábuk tűnnének elő, különös barokk és nomád ruhakölteményekben. Hat innen, hat onnan. 

Először csak egymásnak válaszolgatnak. Versenyeznek, a láthatatlan fal két oldalán. Kelet táncol Nyugat néz. Nyugat táncol Kelet néz. Aztán a két oldal, ha félve is, de összeolvad. Ahogy a gyerek közelít a vadállathoz, olyanok a táncosok, méregetik egymást. És összeáll.

Emlékszem.

Hangzik el a szó a darab elején. Emlékezet ez, a darab az időről szól, a farkába harapó kígyóról, hogy mindig visszatérünk oda, ahonnan indultunk, a múltunk bennünk él. Mindig emlékszünk. 

2013 őszén alakult a New York City Ballet Társulat. Angelin Preljocaj a számukra írta a Spectral Evidence-t, klasszikus balettet tanult táncosoknak, hogy csináljanak valami olyasmit, amit még soha korábban. John Cage műveire képzelte el, még mielőtt meghallgatta volna, tudta, hogy ő az a komponista, aki hangokra tudja írni az álmokat. 

1997-ben született a La Stravagazna, megrendelésre. Mégis ösztönből épült, New York hatására. Preljocaj a városba repült, hogy megalkossa, s a város segített neki. Bevándorlóként benne is összecsapott a Kelet és Nyugat. Majd’ két évtized után előszedve a darab már teljesen más, mint akkor volt. A táncosok továbbépítik minden egyes mozdulatukkal. De ez a lényege a művészetnek. Hogy éljen.


Írta: Veréb Árnika
Fotók: Nemzeti Táncszínház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts