Mese a kacsakirályról és a kacsakirálylányról

Lázár Ervin, a nagy mesemondó, egyik leghíresebb meséje a Szegény Dzsoni és Árnika. Adott egy kedves királylány (Árnika) és egy boldog, fütyörésző vándorlegény (Dzsoni) na meg a gonosz Ezerarcú Boszorka. Nem is kell több egy jó meséhez. 

„- Ez a szegény Dzsoni egy angol? 
- Dehogy angol! A szegény Dzsoni az a szegény Dzsoni, és kész. Nincsen neki semmije, vándorol a világban, és fütyörészik. 
- És miért kellett e miatt a szegény Dzsoni miatt elvarázsolni a királyt meg a királykisasszonyt? 
- Mert a gonosz boszorkány nem akarja, hogy a szegény Dzsoni feleségül vegye Árnikát. 
- Ki az az Árnika?
 - Hát a királykisasszony, ki volna más!”

A boszorkány szolgálatába akarja állítani Szegény Dzsonit, de ő a világ legszabadabb embere, nem lehet szolgája senkinek. És mit kezdenék én ennyi kinccsel? Dühében, hogy nem tudja megszerezni magának Dzsonit, a boszorkány üldözőbe fogja a fiút, aki egy rönkben elbotolva megsebesül. S ki más találna rá, mint a jólelkű Árnika királylány. Meggyógyítja, egymásba szeretnek, de Árnika édesapja, Östör király azt tanácsolja nekik, hogy töltsenek fél évet egymástól távol, s ha a hat hónap lejárta után Dzsoni visszatér, s Árnika még mindig várja, akkor a szerelmük igazi.

Így is lesz. De Östör király nem számol a gonosz boszorkánnyal, aki nagyon haragszik Szegény Dzsonira. Így hát a királylányra és a vándorlegényre átok száll.

Ha az egyikük ember, a másiknak kacsának kell lennie. 


Szegény Dzsoni és Árnika nyakukba veszik a világot, hogy megtalálják a világ legjóságosabb tündérét, a Hétfejű tündért, aki majd egyformává varázsolja őket. 

Sok csapdát rejt egy ilyen metamorfózis mese színpadi adaptációja, főként akkor, ha táncjáték. Egy képernyőn árnyjátékban adták elő azokat a történéseket, amiket a színpadon nem lehet (például az átváltozás pillanatát) és Boros Zoltán, Borbély Krisztina illetve Boros Borka Vilma narrációjával mesélték a történetet. Így azoknak a kicsiknek, akik esetleg nem értik még igazán a tánc nyelvét is egyértelmű és szórakoztató volt az előadás. 

Lakatos János Nívó-díjas koreográfus készített táncjátékot ebből a kedves meséből Lázár Ervin születésének nyolcvanadik, halálának tizedik évfordulója alkalmából. A Győri Balett táncosai bújtak a szereplők bőrébe. Szegény Dzsoni alakját Luigi Iannone adja, magyar hangja Balikó György, Árnika szerepében Tüű Barbara, a szavait Berzéki Melinda közvetíti. Matuza Adrienn az Ezerarcú Boszorkány vad táncát járja el, ijesztő átkait Hegyi Réka szórja. 

Hőseinknek sok csodás kalandot kell megélniük, hogy elérjenek a tündérhez. Találkoznak Ipiapaccsal, a hírhedt rablóval, Rézbányai Győzővel, aki mindenen megsértődik és persze a tizenkét nagyon testvérrel. 

„Hát te nem tudod, hogy átok ül rajtunk? Ami egyikünknek fáj, az fáj a többi tizenegynek is, ajaj, rettenetes ez! Képzeld csak el, te vándorlegény, milyen szörnyű az életünk. A múltkor ez a nyavalyás beleesett a folyóba, és nem tud úszni, ott fuldokolt, küszködött az árral, mi meg valamennyien fuldokoltunk a parton.”


Persze Szegény Dzsoninak és Árnikának semmi sem akadály. Úton útfélen segítenek, akinek csak tudnak, hiszen amelyik kérdésre Dzsoni nem tudja a választ, arra majd tudni fogja Árnika.

A táncjáték boldog, nevetős másfél órát garantál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lázár Ervin meséje időtálló és a Győri Balett, Vekelei László művészeti vezetővel csodás adaptációt állított színpadra. A kedves jelmezek és a mesés díszlet Győri Gabriella munkája. 

Az évad végén egyetlen vendégelőadás látogatott el a Nemzeti Táncszínházba, reméljük a következő évadban visszatér, hogy minél több fővárosi meseszerető gyermek és gyermeklelkű felnőtt is megnézhesse Szegény Dzsoni és Árnika táncát.

Írta: Veréb Árnika
Fotók: tancszinhaz.hu, tanckritika.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts