A FEZEN harmadik napjára vihart jósoltak, aminek még csak a szele sem érte el Székesfehérvárt délelőtt. Talán ezért is indultam neki a városnak egy laza topban és papucsban. Nem voltam teljesen felkészületlen, hiszen egy kardigán volt nálam, de nem szándékoztam használni.
A harmadik napon már érezhető volt, hogy benne vagyunk a fesztiválban, általános tompaság lett úrrá mindenkin. Majdhogynem csendes volt az óriási terület, az emberek a standoknál ülve halkan beszélgettek, vagy a fűre telepedve itták a napi első sörüket. Ezúttal az első bejáraton mentem be, ahol a vártnál nagyobb sorral találkoztam. Alapesetben, ha elém vágnak egy ilyen árnyéktalan és végeláthatatlan tömegben, duzzogva küldöm el melegebb éghajlatra, most viszont a többiekkel egyetemben csak nyugtáztam, hogy valószínűleg ők csinálják jól.
A közel 10 perces állás után a dedikáló sátor irányába indultam, ahol elég nagy sor állt – a Within Temptation dedikált. Egy egészen röpke pillanatig elgondolkodtam azon, hogy elrakom a fényképezőt és én is besorolok, hiszen én is nagyon szeretem az együttest, titkon az egész fesztivál alatt őket vártam. Úgy terveztem, hogy miután eleget tettem újságírói kötelességeimnek, egy óriásit bulizok a koncertjükön. Szóval némi félmosollyal elindultam a Fehérvár Színpad felé kanyargó sor vége felé, mikor is éles hangok, veszekedés ütötte meg a fülemet. Két biztonsági őr szólalkozott össze pár lánnyal, akik elszántan szorongatták a Within Temptationös ereklyéiket. Kiderült ugyanis, hogy a zenekar mindössze fél órát dedikál, az pedig éppen letelt, még az én besorolásom előtt. Körülbelül 50 ember állt tehetetlenül és csalódottan az összehúzott sátor előtt, hol a biztonságiakat, hol a szervezőket szidva, sőt, akadt olyan is, aki elfeledkezve saját rajongói mivoltáról, válogatott jelzőkkel illette az együttest.
Én jobbnak láttam, ha továbbállok, nem szerettem volna a vita kereszttüzébe kerülni. Az ugyanis az elmúlt két nap egyértelmű tanulsága, hogy ha pass van a nyakadban és fényképezővel jársz, a fesztiválozók előszeretettel „üzennek” rajtad keresztül az illetékeseknek. Itt nem feltétlenül a rossz dolgokra gondolok, mert számtalanszor elhangzott egy-egy nagy pillanat kapcsán is, hogy „ezt mindenképpen add át a szervezőknek”. Persze a The 69 Eyes koncertlemondása csalódottsággal töltött el jó néhány embert, főként a szép emlékekből szemezgettek az emberek.
7 óra környékén aztán feltámadt a szél. Addigra már az összes kivetítőn fél órája villogott a figyelmeztetés, illetve a menekülési útvonal térképe. Fél órával a Within Temptation koncertje előtt aztán szó szerint összecsomagolták a színpadot. Nem csak a Fehérvárt, hanem a szomszéd Harmant is, megszakítva az ott játszó Milky Chance koncertjét. Ők végül a backstage mellett befejezték a performanszt.
Közben minket letereltek a Fehérvár Színpad előtti murvás területről, félve az esetleg balesettől és pániktól. A közönség azonban nagyon fegyelmezetten viselkedett, kissé fázva, gyakorlatilag néma csöndben várta félkör alakba rendeződve, hogy meghallgassa a Within Temptationt. Csaknem háromnegyed óra telt el így, közben a Harman Színpados koncerteket a Rézangyal-Petőfi Sátorba szervezték át. Végül a szervezők bejelentették: amíg az időjárás engedi, mind a Within, mind pedig az utána következő Tankcsapda vállalja a fellépést. A közönség a döntést kitörő örömmel fogadta, és az emberek visszaszivárogtak a helyükre.
Én a fotósokkal együtt bekészültem a fotósárok elé, ugrásra készen, hiszen csak egy számot fotózhattunk. Nem volt egyszerű dolgunk, mert mindössze pár perc állt rendelkezésünkre, ráadásul a sötét színpadi fények sem kedveztek nekünk. Miután kijöttünk, én elraktam a gépet, és bearaszoltam a tömegbe, hogy élvezzem a koncertet. Szükségem is volt a mozgásra, hiszen az idő addigra már meglehetősen lehűlt, már a kardigánban is fáztam.
Nem élvezhettem azonban sokáig a bulit, a Within Temptation alig 20-30 perc után zárták a koncertet, annyira lerövidítve a koncertet, hogy az egy órás csúszás ellenére a Tankcsapda pontosan tudott kezdeni. Bár a koncert vége előtt eljöttem a hideg idő miatt, a koncert elején mondták, hogy ők is rövidített verziót játszanak.
A vihar végül hajnali kettőre érkezett meg, tehát lényegében elkerülte a FEZEN-t.
Írta és fotózta: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése