FEZEN 2016: Villámlátogatás a FEZEN-en – ilyen volt az első nap

Ahogy sétáltam a ragyogó napsütésben a FEZEN sajtóstandját keresve, ismerős érzés fogott el: kicsit olyan volt, mintha hazaérkeznék. Persze, hiszen egy szűk órára lakom a helyszíntől, de ez mégis más. Az egyik sátorból már kiszűrődtek kezdődő koncert hangjai, míg a másik irányból valaki egy mikrofonba instrukciókat osztogatott.


A bejáratnál néhány fiatal téblábolt, egy biztonságis útba igazította őket. Kaptam az alkalmon és mentem velük, elvégre most máshol volt a bejárat, én pedig nem akartam már rögtön az elején eltévedni. A kapunál bizalmatlanul méregettek, háromszor is megkérdezték, hogy biztos csak a fényképező van-e nálam, meg is vizsgálták a táskát. Miután úgy ítélték meg, hogy nem fogok senkit megölni Kornéllal (a fényképező), bemehettem.

Szinte nevetésben törtem ki, hiszen az első dolog, amit megpillantottam egy hatalmas hangtölcsér volt, a Harman Ordibátor. Éppen egy bátor jelentkező teljesítette a három lépcsős kihívást, kivívva ezzel annak a kevés embernek a tiszteletét, akik kora délután már bevetették magukat a fesztivál területére. A férfi végül nem fogadott el tárgyi ajándékot, ragaszkodott a sörkuponhoz, amit aztán örömmel be is váltott a szomszéd standnál.


A kibővített fesztiválterület tényleg hatalmas, szidtam is magam, amiért nem kértem az információnál térképet. Szerencsére a szervezők gondoltak azokra, akik nem egy füzettel a kezükben szerettek volna létezni a pályán, így a koncertek kezdetéig, valamint a tér közepén a kivetítőn folyamatosan tájékoztattak arról, hogy mi merre van.

Én a Rézangyal-Petőfi Sátor felé vettem az irányt, ami pont a terület másik felén volt. A Margaret Island a matiné-kezdés ellenére nagyon hangulatos koncertet adott, a közönség lelkesen énekelte a legismertebb slágereket. Sajnos nem sokáig időzhettem itt, mert a Harman Színpadnál jelenésem volt, fotóztam a Wellhello koncertjét. A szembefény és füst ellenére egészen szép képeket sikerült lőni, ez pedig energiát adott egy szuper Margaret Island interjúhoz. Egy picit megzavart, hogy mindössze fél órával az interjú előtt jelezte a szervezőség, hogy elfogadták az interjúkérelmem, de végső soron nagyon jó hangulatban telt az a rövid beszélgetés.

Amilyen gyors volt az interjú, annyira hamar elszállt az első nap. Szinte észre sem vettem, de órákat mentem egyik színpadtól a másikig anélkül, hogy leültem volna, fotóztam, beszélgettem a fesztiválozókkal, összefutottam rég nem látott ismerősökkel. Végül még arra is rá kellett jönnöm, hogy egy fesztiválterület soha nem lehet elég nagy, észrevétlenül lett tele a színpadok előtti tér, az emberek pedig átadták magukat az önfeledt bulizásnak.

Írta és fotózta: Vass Antónia

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts