2016. október 16-án mutatta be a Radnóti Miklós Színház új darabját, az Iván, a rettenetet, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. IV. (Rettegett) Ivánról rengeteg pletyka kering, ám egyik sem arról, hogy milyen kedves lett volna, s mennyi csodával határos jótett köthető a nevéhez. Ezek a mesék szörnyűségekről, rémtettekről, kegyetlenségekről, s megbomlott elméről árulkodnak.
Ezek alapján felmerülhet bennünk egy kérdés: Tényleg így történt?
Az események gyűjtőhelye egy társasház, ahol Tyimofejev éppen feltalálni készül egy, már sokak által áhított találmányt: az időgépet. A lakók legnagyobb elkeseredésére. Tyimofejev élete romokban, lakótársai nem tűrik, felesége elhagyja. De ekkor működésbe lép a masina, s megtörténik az, amire senki sem számít. Visszautazunk az időben majdnem ötszáz évet.
A társasház a feje tetejére áll, a lakók pedig kénytelenek lesznek eldönteni, hogy felveszik a régi kor ritmusát, s eggyé válnak azzal, vagy megmutatják, ki az úr a háznál?
A darabban fellelhető kettősség hatással van a szereplők életére, már ők sem tudják, hogy kik is valójában. Bábok, akiket beszippantott a jelenkor mocskos árnyéka? De vajon sikerülhet-e megfékezni azt a rettenetet, melyet egy időgép okozott? S sikerül-e visszaküldeni Ivánt, a rettenetet, ha valójában ide sem jött, de mégis itt van?
A darab azoknak szól, akik szeretik a váratlan helyzeteket, s akik úgy keresik a megoldásokat, hogy szeretik tudni a valódi problémát. Milyen hatással lehet a jelen a múltra illetve a múlt… a jelenre?
„Mit is mondhatnék? Ha nem csapjuk be saját magunkat, sürgősen becsapnak minket mások. És egyáltalán, ha sikerül becsapnod azt, amit úgy hívsz ’saját magad’, az már egy nagyon szép eredmény. Mert rendszerint fordítva van, az csap be minket.” (Viktor Pelevin)
Írta: Rojkó Enikő
Fotók: Vass Antónia
Az előadásról további képek ITT találhatók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése