SÚGÓ+ – Duplakonty-hadművelet

Aki azt állítja, hogy kicsit sem kíváncsi a hírességek afférjaira, az vagy hazudik, vagy még maga előtt is jól titkolja. Pláne, ha egy magából olyan keveset mutató celebről van szó, mint Harrison Ford! Miután 2012-ben a Disney vállalata felvásárolta a Lucasfilmet, az idén 40 éves Csillagok háborúja franchise főnixként éledt poraiból. Újra kitört a Star Wars-láz, és a Disney marketingjének köszönhetően betört a piacra is – jobban, mint valaha.

Előkerült minden a múltból, amiből pénzt lehet csinálni, így kerültek képbe az eredeti trilógia veteránnak számító szereplői is – a rajongók legnagyobb örömére. Visszatért például az ikonikus hajviselettel és metálbikinivel asszociált űrhercegnő, Carrie Fisher. Az egykor Leia hercegnőként befutott színésznő az elmúlt 40 évben megjárta a mennyet és a poklot – élettapasztalatairól egyfajta terápiaként kezdett beszélni, írni. Több neves film forgatókönyve, és bestseller könyv is az ő kezei közül került ki. A Star Wars felélesztése kapcsán új könyvében előkerült fiatalkori naplóját dolgozta fel, az eredeti ’77-es film forgatásának idejéről – a kötet nem sokkal az írónő váratlan halála előtt jelent meg, életműve utolsó darabjává avanzsálva.

A hercegnő naplója, bár annak tűnhet, nem egyszerű merchandise, vagy kétségbeesett pénzszerzési vágy. Természetesen egy kicsit az is – de a tény, hogy erről is már-már pofátlanul őszintén ír, mégiscsak többé teszi holmi reklámfogásnál. Noha a legtöbb beharangozója a könyvnek a benne leírt, eddig soha ki nem mondott egykori viszonyt taglalja filmpartnerével, Harrison Forddal, a szöveg egyáltalán nem egy kapuzárási pánikos lehulló filmcsillag kétségbeesett szennyesteregetése. Sokkal inkább egyfajta magyarázat a múltra, saját maga fejtegetése.  A mániákus depresszióban szenvedő boldogult írónő frappáns önszatírája példaértékű. A visszaemlékezéseiből rekreált érzelmi hullámvölgyekről nem tragédiaként ír, és önmagát sem állítja a mártír piedesztáljára. Carrie Fisher pontosan annak a sokat látott bölcs gurunak a szemszögéből ír, aki szerepéért megdolgozott az évek során. 

A könyv két részre bomlik, középre ékelve a 19 éves Carrie naplójának idézeteit. Ezeket a töredékeket helyezik kontextusba a felnőttkori Carrie tapasztaltabb visszaemlékezései az első részben a forgatásokra, a „háromhónapnyi egyéjszakás kaland” napjaira Harrisonnal, a hirtelen nyakába szakadó sikerre. 

Carrie Fisher jellegzetes stílusa itatja át az egész könyvet: az önirónikus, harsány humor már a fiatalkori naplótöredékeiben is fel-fel csillan. „Tégy úgy, minta az óvóhelyen próbálnád felvidítani az embereket!” – írja a 19 éves bakfis egy mélypont és egy drogfelhős látomás lejegyzése között. Miss Fisher az elmúlt években nyíltan beszélt a fiatalkori alkohol-és drogproblémáiról, illetve bipoláris zavaráról – életét annak szentelte, hogy felhívja a figyelmet a mentális problémákra. Ennek hangoztatása tehát nem hatott újként a könyvben, a tőle megszokott hozzáállásban felidéződött ez a probléma is. 

A könyv harmadik részében egy tőle viszonylag szokatlan témát boncol: a sztárságról beszélt már korábban is itt-ott, de a vele járó rivaldafényt ennyire mélyen és emberien talán még sosem taglalta. Az újra beindult Star Wars-filmekben visszatért ikonikus szerepébe, így a figyelem középpontjába is visszakerült – ahogyan azt kiemelte, sok rajongó megrökönyödésére. Ugyanis már nem az a fiatal, törékeny csontú, aranybikinis hercegnőcske volt, akihez sok rajongó az első szerelemélményét köti. Ahogyan azt írja is, a hatvanadik X-et betöltő Fisher gyakran megkapta kritikaként, hogy „csúnyán öregedett” – ezt nem tagadja, inkább felhasználja, hogy a drogok káros hatásait kiemelje. A 60 éves Carrie – az időskorba lépő Leia hercegnő – sztoikus nyugalommal ír arról az őrült világról, amelybe a 21. századi média által találta magát. Furcsa tükröt tart mind a rajongók, mind az olvasók elé: kicsinek, egyszerűnek, gyarlónak mutat be mindenkit, beleérve önmagát is. Ami okosság már a korai naplóban is ott van, az valódi életbölcsességgel egészül ki a későbbi kontextusban – olyan mű lett a Napló, amelyből rengeteget lehet tanulni magunkról és a világról – nem csak a rajongókra értve. 

Carrie Fisher A hercegnő naplójának promóciós körútján, a repülőgépen lett rosszul december 23-án. Bár az egész világ drukkolt a felépüléséért, december 27-én Leia hercegnő megformálója elhunyt. Rajongóit mélyen érintette, világszerte gyászolták az ő, és édesanyja, Debbie Reynolds egy nappal későbbi halálát. Gyászjelentésében, a saját kérésére, a következő állt: „Holdfénybe fulladt, a saját melltartója fojtotta meg”.

Írta: Hirmann Blanka

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts