A pokolba nem kell hóhér – Zárt tárgyalás

Két nő és egy férfi, akiknek elkárhozott lelkét rettenetes bűnök nyomják, a pokol egy szalonjában találkozik a végső tetemrehívásra. Tetteik keserves felgöngyölítése közben azonban kénytelenek rádöbbenni arra is, hogy a bűnbánás messze nem a végső büntetés – és azt közel sem egy külső bíra fogja elhozni valahol az örökkévalóságban. Meddig képes az ember elviselni a halandó cselekedetek súlyát és mi az, ami a gyökeresen romlott lelkeket is alapjaiban megtöri? Jean-Paul Sartre nagyhatású drámáját a Spirita Társulat három színésze állítja színpadra június 22-én a Bethlen Téri Színházban, Egressy G. Tamás gótikus jelmezekkel domináló rendezésében.


Tüzes karók, forróvizes üstök, vasvillával meztelen testeket böködő patások – a klasszikus pokolábrázolást mindenki ásításig ismeri. Az újonnan jött lélek megszeppenve érkezik örök szenvedéseinek helyére, majd bűneit beismerve kezelésbe veszi egy ügyeletes ördögfigura, amit várhatólag az idők végéig nem tervez felfüggeszteni. Sartre poklában minden hasonló – éppen csak a patásokat spórolták meg a személyzetből. A betoppanók így egymással kénytelenek megosztani maradék reményüket és feltámadó félelmeiket, kínosan rejtegetve azt, amiért végtére is idekerültek.

Márpedig a kiszolgáltatottság és egymásra utaltság tehetetlen vákuumában acsarkodva mindenkinek csak egy aduja marad. A saját, valaha volt életének törékeny értelme az eltemetett gazemberségek mélyén, amit a hasonszőrű bűnösökkel farkasszemet nézve a három főhős kénytelen felszínre hozni – hogy ott szembesüljenek annak súlytalanságával és életük totális kudarcával. A nőcsábász, egoista Garcin (Krausz Gábor), az önző és mindenkin keresztültipró Estelle (Kálmán Henrietta) és a leszbikus társát öngyilkosságba hajszoló Inés (Fekete Patricia) találkozásából egy idő után előbújik az emberi gyarlóság, agresszió és élethazugságok valódi arca, hogy fokozatosan rádöbbenjenek: nem véletlenül zárták össze pont hármójukat.

Inès: Várjon csak! Megértettem, már tudom, miért raktak össze bennünket. Nincs testi kínzás, nincs, mi? Pedig a pokolban vagyunk. És senki se jön már ide. Senki. Végig magunk maradunk, egyedül, így van? Szóval: csak egy valaki hiányzik innen: a hóhér.
Garcin: Tudom. 
Inès: Nos hát, ezek takarékoskodnak a személyzettel. Ennyi az egész. A vendégek maguk szolgálják ki magukat. 
Estelle: Mit akar ezzel mondani? 
Inès: Hogy mi magunk vagyunk egymás hóhérai. 

A Spirita Társulat alulról szerveződő, fiatal színészeket tömörítő művészeti társulás, amely egyaránt dolgoz fel klasszikus drámákat modernizált köntösben, illetve visz színre fiatal, kortárs szerzők tollából származó műveket. Fennállásuk elejétől kezdve a Bethlen Téri Színház nyújt lehetőséget művészi hitvallásuk megfogalmazására, 2016 szeptemberétől pedig az intézmény rezidens társulataként alkotnak. Repertoáron lévő előadásaik mellett a 2017/2018-as évadban három új kőszínházi bemutatóval fognak jelentkezni, amelyek mellett több utaztatott kamaraelőadásuk is látható lesz számos játszóhelyen.

A Spirita Társulat Facebook oldala: https://www.facebook.com/SpiritaTarsulat/

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts