Könyvek Diadalíve – Felmenőink, a szlemmerek

A szlemmerségen innen és túl címmel mutatták be a Móra Kiadó Reposzt sorozatának eddig megjelent köteteit a Könyvek Diadalíve nevű kortárs irodalmi programsorozat keretében a WestEnd Millenium Udvarában. Gábor Tamás Indianával, Kemény Zsófival és Pion Istvánnal a sorozat szerkesztője, Esztegár Ildikó beszélgetett.


A Könyvfesztiválon történt bemutatóhoz képest újdonságnak tekinthető, hogy már megjelent Pion István Petőfi válogatása is, így értelemszerűen róla esett a legtöbb szó. A már emlegetett genyóság, amit Pion úgy határolt körül, miszerint nem szerette volna, ha Petőfi a padtársa, picit árnyalódott. Például kiderült, szerinte Petőfi az első szlemmer, még ha ő magának fogalma sem volt arról, hogy mi az a szlem, illetve ki az a szlemmer. Ráadásul a szlemmerségen túl hatalmas hiányt mutat mai szemmel nézve munkássága, ugyanis az életműből hiányzik a politikai korrektség, hiszen, ahogyan Pion is fogalmazott, az csupán akkor teljesült volna, ha az Orbán című verse mellé ír egyet Gyurcsány Ferencről is.

Petőfi elsősége tükrében Arany már távolabb esik a szlemtől, bár Kemény Zsófi szerint sikeres lehetett volna a műfajban, míg József Attila megelégedett volna a megélhetési szlemmerséggel.


És hogy hogyan kapcsolódnak a nagy magyar költők a szlemhez? Először is közösen próbálják műfajilag leírni a szlemmet, azok alapján, ahogyan ők alkotnak, illetve, amit felfedeztek a klasszikusoknál is. Ebben a műfajban fontos a társadalmi szerepvállalás, adott ország államának feltérképezése és reflektálás a benne fellelhető problémákra, de ugyanilyen fontos a személyesség, az egyén belső világának feltárása is. És hogy mindez művészet-e avagy sem? Valószínűleg igen, de nem tudni. Ha van benne valami plusz, akkor talán. De nem is minden esetben célja a művészet. Indiana szerint meg egyenesen nem is művészetként, hanem sportként kellene leírni. 

A három Reposzt kötet (Arany János, József Attila, Petőfi Sándor) ha nem is megy szembe az ismert kánonnal, de próbál valami mást adni az eddigiekhez képest. Némiképp lerombolja a sztereotipikus, heroikus költőképeket, és célja annak bemutatása, hogy ezek az idolok hús-vér idolok, ezáltal közelebb hozva a nagy költőt a kis emberhez. 

Írta: Brok Bernadett
Fotók: Bach Máté

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts