Súgópéldány

A Magyar Szín-Játékos Szövetség 2017-ben tizenegyedik alkalommal ad lehetőséget különböző fesztivál győztes előadásoknak arra, hogy megmutassák magukat a MU Színház színpadán. Idén, november 3-5. között kilenc produkció kerül bemutatásra, melyek közül a legjobb a szakma újabb díjazásában részesülhet; elnyerheti a Paál István Diplomát. A Fesztivál előadásainak témáiról, a bemutatkozó, legnagyobbrészt iskolai színjátszó csapatok működéséről, és motivációiról a Szövetség elnökével, Regős Jánossal beszélgettünk. 

Hogyan formálódott az elmúlt évek során a FESZT-FEST? Mire számíthatnak idén az érdeklődők?

Fontos fordulatot hozott a FESZT-FEST életében, hogy 2013 óta a MU Színház ad otthont az előző évad legjobb amatőrszínházi előadásainak. Ez a lehetőség mindenképpen emelte ennek a fesztiválnak a rangját. Az ide meghívott csoportok döntő többsége vidéken dolgozik, és a fesztiválok, ahol előadásaikkal fődíjat, díjat nyertek szintén vidéken kerülnek megrendezésre. Így hát mind számukra, mind pedig a közönség és benne a szakma számára is kivételes lehetőség a Budapesten való bemutatkozás. Hiszem, hogy a MU Színház kínálata is gazdagodik ez által, hiszen jó néhány társulat lett állandó szereplője az évadnak. Az idei FESZT-FEST- en folytatódni látszik az a tendencia, hogy egyre több a diák- és gyermek színjátszó előadás: az idei kilencből három a gyerek, és három a diákelőadás, de ha hozzávesszük a két egyetemi/főiskolai társulatot is, akkor csak Formanek Csaba darabja az egyedüli „nem diák”. 

Hogy és hol látod a határvonalat - akár a fesztiválon szereplő előadások későbbi útját követve - az amatőr illetve a profi színjátszás között? 

Természetesen, a gyermek- és diákelőadások tisztán az amatőr vonalat képviselik. De a most fellépő három, tizenévesekből álló csapat mindegyike művészeti középiskolákból érkezik, ahol komoly szakmai alapozás zajlik, még ha nem is lesz mindegyik diákból profi színész. A legjobb csapatok, azok, akik aztán hivatásszerűen és alkotóközösségként foglalkoznak a színházcsinálással, később – bár lehet, hogy a függetlenek között regisztrálnak – mégis inkább az amatőrök közé tartozónak érzik magukat, és élő kapcsolatban maradnak velünk, a Magyar Szín-Játékos Szövetséggel. 

Függőség, a mai család fogalom, a fiatalok viszonya ehhez a lehetetlennek tűnő világhoz, stb. – ez csak néhány az idei Fesztiválon szereplő előadásokat inspiráló gondolatok, problémák közül. A legtöbbjük nagyon komoly és aktuális kérdés. A kiválasztásban, illetve díjazásban mennyiben befolyásolt titeket a témaválasztás, és mennyiben maga a színjátszás? 

A legtöbb diákszínjátszó előadás aktuális, mindannyiunkat feszítő társadalmi kérdésekkel foglalkozik. És ez évek óta tapasztalható. Nagyon ritka, amikor egy klasszikus, vagy kortárs darabhoz nyúlnak. Többnyire a saját életük, környezetük szolgál előadásaik témájául. A nagy kérdés mindig a hogyan, és ebben óriási szerepe van a rendezőnek/tanárnak, hogy miként tudnak a diákokkal együtt ebből a - ahogy írod – lehetetlennek tűnő világból színházilag is érvényes koncentrátumot kivonni úgy, hogy ne legyen mesterkélt, és hogy átélhető legyen mások számára is.

Mely három előadást ajánlanád személyesen a fesztivál programjából? Miért érdemes rájuk különösen odafigyelni?

A Csonka címűt – ha az előbbi gondolataimhoz kapcsolódó előadásra kíváncsi, Formanek Csaba Senki se mer egyedül élni című performanszát, ha az együttélés örvényeiben szeretne elmerülni valaki. Ahogy az utóbbi évek darabjaiban tette, Formanek most is többszörös kockázatot vállal: személyes síkon, hiszen kettőjük ’civil’ történetén túl a világra hozatal drámáját is magában hordozza ez az előadás, meg az aznap esti előadás síkján is, mivelhogy végig azt érezzük, itt bármi megtörténhet, beleértve a nézőkkel való finom és konfrontációt sem kerülő spontán játékot. A gyerekek közül pedig a Csillagszóró társulat Ki vagyok én című játékát. De rögtön hozzáteszem, hogy ezeket láttam már! A többi előadás ajánlói maguk a fesztivál díjak, és a rétegszervezetek (ODE, MDT) ajánlásai.

Hogy látod, milyen utat járnak be a jövőben az általatok támogatott, bemutatott előadások, illetve az adott csapatok? Milyen arányban kapnak felkéréseket, érnek el sikereket, illetve nyernek el egyre nagyobb figyelmet? 

Az mindenképp fontos, hogy néhány kiemelkedő munkát végző csapatnak már országos hírneve van. Gondolok itt a KB35-re, a Soltis Színházra, Formanek Csabára, a győri RÉV-re, a Teleszterion Társulatra, a Trainingspot Társulatra, a pécsi Escargo Hajójára. Nagyon jó látni, hogy egyikük sem „görcsöl rá” a szakmai sikerekre. Folytatják a munkát úgy és abban a szellemben, ahogy elkezdték. Aki tud róluk, az figyel is rájuk, kapnak meghívásokat, néha már külföldről is (ebben a Magyar Szín-Játékos Szövetség is tudott tenni ezt-azt).

Forrás: MU Színház