Idén a Jurányi Produkciós és Inkubátorház több formabontó előadásnak is otthont adott, ezek közül talán az egyik leghumorosabb és legmerészebb a DEKK Színház és a Füge Produkció közös előadása, a Magyar nátha volt.
Magyarországon felütötte fejét a HU-N1 vírus, amelynek tünetei az eleurópaisodás, a túlzott liberalizmus és a hazai konyha teljes elutasítása. Történetünk 2020. január 6-án kezdődik, amikor Dr. Vértessy az utolsó pár felkutatott magyar egyed tanulmányozásával akarja megtalálni a kór ellenszerét. A magyarok génjei tárolják a teljes magyar történelmet, így egy gép segítségével a doktor és csapata beletekinthet népünk elmúlt kétezer évének fontos eseményeibe. A magyar egyedek jellemzője a csípős étrend és a kopaszság.
Az előadás során az általános és középiskolai történelemkönyvek apró betűs részei elevenednek meg a szemünk előtt. A nagyrabecsült hősök, Dózsa, Mátyás és Könyves Kálmán példának okáért mind kisszerű figurákként jelennek meg a színpadon. A tabuk leomlanak, mindennel lehet viccelni. A produkció epizodikusan halad végig a história egyes állomásain, megjelenítve a legikonikusabb alakokat és felnagyítva az egyes helyzetekből adódó iróniát. Választ kapunk az eddig homály fedte kérdéseinkre, mint például, hogy a Habsburg unokatesók mennyire szerették egymást? Mátyás miért szeretett annyira nőnek öltözni? És hogy Dózsa mekkora paraszt is volt?
Az epizódok 1920, Trianon után megszakadnak. A huszadik század ködbe vész. Az 1920 utáni események még a történelemkönyvekben sincsenek dicsőségesnek ábrázolva; háborúkkal és tragédiákkal teli sötét évtizedek, amelyeket így nem lehet kiparodizálni.
Doktor Vértessy és csapata végignézve az eseményeket rájön, hogy mivel Emese egy turullal hált, így a magyarok génszerkezetében mindmáig jelen van a madár DNS-e, következésképpen a válságot nem lehet máshogy megoldani, csak ha a fennmaradt férfi egyedek közösülnek egy kerecsensólyommal, megmentve így a magyar népet. Ezután ugrunk pár évtizedet és a már madár-magyarokkal benépesített országban találjuk magunkat, ahol Vértessy megítélése kettős. Egyesek nemzeti hősnek tartják, mások beteg perverznek, ami szintén jól mintázza történelmünk kulcsszereplőinek megosztó jellemét. Hiszen honnan is tudhatnánk, milyen szándék vezérelte őseinket?
„A valóság azonban nem ilyen, nem élünk egy fikából épített álomban.” – szól a darab egyik mondata. Az előadás szemrebbenés nélkül ábrázolja a magyarság minden kínos pillanatát és jeleníti meg a magyar mentalitást, annak minden tökéletlenségével és szépségével. Az ábrázolás annyira magyar, annyira igaz, hogy az ember nem tud mást, mint a nevetéstől sírva megtapsolni a metsző fekete humorral megáldott alkotókat, akik megálmodták ezt a darabot – név szerint Fehér Boldizsárt, Fehér Gáspárt és Litkai Gergelyt.
Az előadás minimális díszlettel dolgozik. A korok váltakozásáról az oldalt elhelyezett flipchart tábla segítségével tájékozódhattak a nézők, amelyre fontos dátumok vagy események voltak írva. Ezen kívül egy dobogó, egy trón és egy asztal alkotta a hátteret és adott keretet a három fős komédiának.
A színészek – Dankó István (a Katona József Színház tagja), Kocsis Gergely ( a Katona József Színház tagja) és Vinnai András –, akik egyben a rendezői szerepet is betöltötték fergeteges önkritikával ötvözött humorral tartottak tükröt egész nemzetünk elé, ugyanolyan színvonalon állítva színpadra a folyton szülő Mária Teréziát, mint a térlátással nem rendelkező Kölcsey alakját.
A Magyar nátha párhuzamosan nyújt felhőtlen kikapcsolódást és gondolkodtatja el az embert saját gondolkodásmódjáról, jövőképéről. A választások viharában megjelenő előadás merész és pimasz görbe tükröt mutat napjaink társadalmának, amelyért hálás köszönet illeti az összes alkotót.
Írta: Banka Csilla
Fotók: Gulyás Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése