Böszörményi Márton: Példabeszéd az emlékezés és felejtés borzalmas folyamatáról

Összezavarodtam. Tehát mikorra jönnek a szüleid? Gábor a konyha közepén ácsorgott, bal kezében egy fakanalat tartott és értetlenül pislogott a feleségére. A gáztűzhelyen húsleves rotyogott. Azt hiszem, egyre, mondta Melinda, aztán nyomkodni kezdte a telefonját. Vagyis délre, bocs. Anya, azt írta, hogy délre jönnek. Gábor tanácstalanul lóbálta a fakanalat. Apád azt mondta, hogy tizenegy körül itt lesznek. Hogy először ajándékozunk, aztán ebédelünk. Melinda furcsa arckifejezéssel nézett a férjére, mintha valamivel megsértette volna. Apa nem mondott ilyet. Gábor a bézsszínű padlócsempét bámulta. Azt mondta, hogy korábban jönnek, hogy ebéd után még legyen időnk pihenni, mielőtt megérkeznek a szüleim. Anya azt írta, hogy egyre jönnek, mondta Melinda. Ja, nem, bocs. Délre. Aha, bólintott Gábor, aztán egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, a tűzhely felé fordult, belemártotta a fakanalat a lábasba, és megkeverte a levest. Akkor hányra jönnek? Egyre. Nem, délre. Melinda az ablaküveget nézte. Nem lehetett kilátni rajta. Meg kéne mosnom a hajamat. Melinda felállt, odalépett a mosogatóhoz, töltött magának egy pohár vizet. Három napja mostam meg. Szerinted meg kellene mosnom? Gábor lejjebb vette a gázt a húsleves alatt, aztán befedte a lábast. Ránézett a feleségére. Nem zsíros. A leves vagy a hajam, kérdezte Melinda, és megpróbált egy szőke tincset a szeme elé húzni. Gábor a vizet nézte a pohárban, ami Melinda kezében remegett. Ki fogod lögybölni. Akkor megmossam? Mossad, mondta Gábor, ha csak egyre jönnek, akkor van még időd. Délre, helyesbített Melinda. Igen. Valami megreccsent a beépített szekrényben a folyosón. Az a baj, mondta Gábor, és a fakanállal egy aprót koppantott a lábas oldalára, hogy ez sokkal hamarabb el fog készülni. Majd megmelegítjük, vonta meg a vállát Melinda. A pörköltet is tegnap csináltad, azt is meg kell melegíteni. Azért akartam, hogy ez friss legyen, mondta Gábor, és megint a poharat figyelte. Nem iszod meg? Melinda a konyhapultra tette a poharat. Elfintorodott. Megmosom a hajamat. Rendben. A mosogatóban lecsúszott egy kanál egy tányérról. Fel kéne vennem a vörös denevérruhámat, mondta komor tekintettel Melinda. Gábor letette a fakanalat, megrázta a fejét, és közelebb lépett a feleségéhez. Megsimogatta a vállát. Nincsen vörös denevérruhád, suttogta szelíden. Karácsony van. A szüleid jönnek hozzánk ebédre. Igen, mondta Melinda, és az ablaküvegre bámult, igen. Mindjárt itt lesznek a szüleim. Még meg kell mosnom a hajamat. Gábor bólintott. Melinda elmosolyodott. Megyek is! Melinda eltűnt. Gábor a lábast nézte. A fedő alatt halkan rotyogott a húsleves.

Fotó: Borsonline

Gábor a gáztűzhelynél állva cigizett, a szagelszívó felé fújta a füstöt. Melinda megjelent a konyhaajtóban, fején rózsaszín törölközőturbán. Nem hívott apa? Nem, mondta Gábor, és elnyomta a csikket a fémhamutálban. Azt hittem, hívni fog. Csak azért, hogy hányra jönnek. Gábor megköszörülte a torkát, aztán sóhajtott. Azt mondtad, hogy délre. Anyukád megírta. Melinda felvette a telefonját az asztalról, türelmetlenül pötyögött. Igen, mondta ingerülten, igen, azt írta, de nem lehet hinni neki! Apával kell beszélnem! Akkor hívd fel az apádat, javasolta Gábor. De mi van, ha már elindultak? Mi van, ha vezet? Akkor nem fogja felvenni! Hát, akkor már úgyis mindegy, mondta mosolyogva Gábor. A leves időben kész lesz. Melinda megdörzsölte a homlokát. Tudod, mondta halkan, az a baj, hogy ezzel az idő dologgal nem nagyon bírok megbarátkozni. A beépített szekrényben megreccsent valami. Olyan dolgokról beszélünk, amik még meg sem történtek. Honnan tudjuk? Gábor együttérzően figyelte a felesége elgyötört arcát. Honnan tudod, hogy elkészül a leves? Honnan tudjuk, hogy mikor érkeznek meg? Honnan tudod, hogy én most megmostam a hajamat? Gábor széttárta a karját. Valahogy visszafelé kéne mennünk inkább, mondta határozottan Melinda. Mármint, kérdezte Gábor. Hát, vonta össze a szemöldökét Melinda, közben a bal kezével kaparászni kezdte a combját, el kéne hagynunk a jövőidőt. Mindig a megtörtént eseményekre kéne hivatkoznunk. Mintha a jövő a jelen lenne. Az adott pillanatból csak azt látod, hogy mi történt veled korábban, és azt, amit éppen akkor tenni fogsz. Nincs értelme a jövőidőnek! Hagyd abba, mondta Gábor, és óvatosan megfogta felesége bal kezét. Szárítsd meg a hajad, öltözz fel. Melinda közelebb húzódott a férjéhez, az arcuk szinte összeért. Valami van a szekrényben! Gábor megcsókolta a feleségét. A szüleid mindjárt itt lesznek. Öltözz fel, kérlek. 



Melinda a hálószobában állt az ágy előtt, amire ki volt készítve a fekete szoknyája és a vörös blúza, amit az ebédhez akart felvenni. Lecsavarta fejéről a törölközőt, és a padlóra dobta. Kibújt a pizsamájából, és meztelenül állt az ágy előtt. A fekete függönyt bámulta az ablak előtt. Megfordult, kihúzta a komód felső fiókját, kivett egy fehér bugyit és egy rózsaszín melltartót. Ledobta őket az ágyra. Arra gondolt, hogy fel kell öltöznie. Meg kell szárítania a haját. Jönnek a szülei ebédre. Karácsony van. Nem emlékezett tisztán, de gyerekkorában mintha meztelenül ünnepelték volna a karácsonyt. Mintha megtörtént volna. Ő és a három nővére meztelenül állnak a karácsonyfa mellett. Ülnek a karácsonyfa alatt. Le vannak kötözve piros masnival. Az anyjuk az ajtóban áll, fején szarvasagancs, mosolyog, és egyet csenget a csengettyűvel. Az apjuk télapónak öltözött, előmászik a sötétségből. Boldog karácsonyt. A télapó kibontja az ajándékait. 

Gábor kibontotta a pálinkát, amit az apósával akart elkezdeni. Csak egy pohárral ivott belőle, aztán visszatette a hűtőbe. Hallotta, ahogy a felesége felsikít a hálószobában. Rágyújtott egy cigire. Dúdolni kezdett, az Interpoltól a Song Sevent. Levette a fedőt a lábasról, belenézett. Véletlenül belehamuzott a levesbe. Visszatette a fedőt. Az ablaküveget nézte. Visszatükröződött az arca, fekete volt a szeme és a cigaretta parazsától vörösen izzott a szája. Nyikorogva nyílt ki a beépített szekrény ajtaja. Gábor könnybe lábadt szemmel bámulta a torz tükörképét az ablakban. Kaparászás, gyönge nyüszítés hallatszott a folyosóról. Gábor nagyot szívott a cigiből. Megcsörrent Melinda telefonja, amit az asztalon hagyott. 

Melinda és Gábor a kanapén ültek a nappaliban. Melindán fekete szoknya és vörös blúz, Gáboron fekete farmer és világoskék ing. A sötét tévét bámulták. Félszegen fogták egymás kezét. Elmúlt már dél? Gábor lassan a feleségére nézett. Nem tudom, itt nincs óra. Melinda elmosolyodott. Azt mondták, hogy délre jönnek. Lehet, hogy még nincs dél, mondta Gábor, és bal lábát kinyújtotta a dohányzóasztalon. Ha itt lesznek a szüleim, akkor is ezt fogod csinálni? Gábor visszahúzta a lábát, és a mozdulattal leverte a kekszestálat az asztalról. Össze kéne szedni. Melinda a sötét tévéképernyőt bámulta, de nem látta benne önmagát. Milyen hús van a levesben? Gábor megköszörülte a torkát. Az ablak halkan, de határozottan recsegni kezdett. Milyen hús van a levesben? Gábor feljebb csúsztatta a kezét, megmarkolta felesége vállát. A szüleid mindjárt itt lesznek, a leves elkészült, mi készen állunk. Ami történt, megtörtént. Melinda csücsörített és lehunyta a szemét. Te is hallottad, hogy bejött? Gábor megsimogatta a felesége hátát. Hallottam. Mikor jönnek a szüleim? Egyre, mondta Gábor, közben rálépett egy kekszre és szétmorzsolta. Vagyis, inkább délre. Van húsleves meg pörkölt. Ajándékozunk. A húsleves a tűzhelyen rotyogott. A folyosón valami mászkált.

Írta: Böszörményi Márton

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése