Súgópéldány

„A Nemzeti Színház egyik fontos küldetése, hogy a magyar nyelvű színjátszás egészére rálátást biztosítson az ország első színházában. Ezért hívunk meg évről évre társulatokat az országból és a határon túli területekről. Így a fővárosi közönség a vendégelőadásokon keresztül megismerheti a magyar színházművészet törekvéseit, a vidéki és határon túli társulatok pedig otthonuknak érezhetik a nemzet színházát” – mondja a vendégjátékokról Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója.

Én így látom – Tompa Miklós mesél: a nagy székelyföldi rendező élet- és színháztörténetei május 11-én elevenednek meg a Gobbi Hilda Színpadon Barabás Olga rendezésében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában. A színházi előadás Bérczes László Székely körvasút című interjúkötete nyomán született. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a 2024/2025-ös szezonban ünnepli 80. évadát, melynek keretében jelen előadással saját alapítója és egyben nagyformátumú alkotója előtt tiszteleg. A Székely Színház alapító-rendezőjét az UNITER-díjas László Csaba alakítja.

A holokauszt 80 évfordulójának alkalmából látható a Kazán István Kamaraszínház KISLÁNY A POKOLBAN című előadása május 16-án a Kaszás Attila Teremben.

A holokauszt-monodráma mondanivalója nagyon tiszta és világos volt: egy 15 éves kislány, vészkorszak alatti szenvedésein keresztül elmondani, megmutatni a 600 ezer magyar és a 6 millió zsidó ember, elhurcolását, jogaiktól megfosztását, kínzását, megölését. Mindez mementóként álljon itt előttünk, s okuljon belőle az emberiség! Az élet úgy hozta, hogy Sárdi Mária és Kertész Imre gyerekként, együtt voltak a bergen-belseni koncentrációs táborba. Majd 50 évvel később a Kislány a pokolban című napló 2002-ben, szintén együtt volt a Nobel díjra jelölt Kertész Imre Sorstalanság című könyvével. A 2006-ban bemutatott monodráma pokoljáró kislányát Gunyecz Anna alakítja Kriszt László rendezésében.

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Május 21-én egy magával ragadó szerelmi történet elevenedik meg a Gobbi Hilda Színpadon. Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című klasszikusát a Déryné Társulat mutatja be.

A férfi számára nélkülözhetetlen a nő, a nő pedig elválaszthatatlan a férfitől, mindkettejük számára pedig az élet élményteljes muzsikaszó nélkül elképzelhetetlen. Móricz Zsigmond ennek a dzsentritörténetnek az ötletét a Kós Károlynál, a híres építésznél tett 1914-es farsangi látogatásból merítette. A regény alakjainak modelljei pedig első felesége és annak nagynénjei voltak. Egy letűnt világ korrajza a regény: derűvel és keserűséggel, móriczi vaskossággal és érzékenységgel.

Másnap, május 22-én Jókai Mór ma is aktuális regénye, A kőszívű ember fiai (Jókai Mór, Selmeczi Bea, Szikora János darabja) látható a Nagyszínpadon a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában.

Május 23-án egy újabb klasszikus, Móricz Zsigmond dzsentrivilága kel életre a színpadon. A Kivilágos kivirradtig című előadás a Weöres Sándor Színház és a Forte Társulat koprodukciójában látható a Nagyszínpadon.

Móricz Zsigmond 1898-ben játszódó regényének nem egy személy a főhőse, hanem egy társadalmi osztály: a vidéki dzsentri. Szereplői a magyar jómód komondorában bolhaként ugrálnak és pattintják le azt, akivel nem akarnak közösködni. Az örökös anekdoták és népdalok mellett a változás és a változtatás kérdése lebeg az alföldi ház feszült szobáiban, ahol István-nap van minden hétvégén, és a mulatság akkor is kivilágos kivirradtig tart, ha közben teli kristálypohárként törnek össze az álmok. Meddig tartható fent a látszólagos rend, ha a régi rendszerek kerekei elakadtak a sárban? Horváth Csaba rendezésében Móricz szövegeinek zeneisége és történetének örökérvényűsége erősödik fel a fizikai színház eszközeivel.