Súgópéldány

A mű 1816-ban, a véres napóleoni háborúk után íródott Oberndorfban, egy osztrák faluban. Az ottani tiszteletest, Josep Mohrt a legenda szerint megihlette a háború sújtotta, mégis csendes és békés vidék; tollat ragadott és verset írt. A bemutatására azonban csak 1818-ban került sor, egy váratlan probléma miatt.

 

A karácsonyi mise előkészületei alatt kiderült, hogy nem működik a templomi orgona – a források itt megoszlanak, egyikben a közeli folyó áradása, másikban a templomban lakó egerek rongálták meg. A tiszteletes nem akart zene nélküli karácsonyi misét – ezért is vette elő a fiókból régi versét. A kórusvezetőt, Franz Xaver Grubert kérte meg, hogy komponáljon a vershez dallamot, egy, az egyházi zenétől akkor még igen távol álló hangszerre – gitárra.

A Csendes éj nagy sikert aratott; a helyiek pedig megőrizték, mondhatni, a „falu névjegyévé tették” a dalt, karácsonyról karácsonyra újra és újra elénekelve azt. Az obendorfi templom orgonakészítőjének egyik látogatásakor annyira megtetszett, hogy lemásolta a kottákat, és hazavitte magával szülőfalujába. Innen jutott el a szerzemény utazó zenészekhez, akik felvették repertoárjukba a dalt, és egész Európában, sőt az egész világon elterjesztették útjaik során.

Jártak az orosz cárnál és a porosz király udvarában, de még Amerikába is eljutottak. Nem meglepő, hogy az első világháború karácsonyi tűzszünetekor is ez az ének csendült fel a katonák között, hiszen mindenki ismerte a saját anyanyelvén.

A Csendes éj több mint két évszázada része a meghitt karácsony estéknek, legyen az bárhol a világon – 2011-ben pedig az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listájára is felkerült.