Súgópéldány

A Radnóti művészeti vezetése régóta keresett olyan zenés előadást, amely beleillik a repertoárjába. Választásuk szerint a Parasztopera passzol a társulathoz Szikszai Rémusz rendezésében, akinek ez lesz a negyedik munkája a színházban. Darvas Benedek és Pintér Béla műve egy kortárs klasszikus, amelyet 2002-ben mutattak be a Szkéné Színházban, és az OSZMI adattára szerint, tizenegy további bemutatót ért meg. Pintér Béla az ősbemutató óta a kortárs magyar független színház egyik legismertebb alkotójává vált, akinek ez a darab hozta meg akkor a szélesebb szakmai ismertséget.

A tragikomédiában esküvőre készül a falu, Roland elveszi Etelkát, aki gyereket vár a férfitól: „a menyasszony domborodik, a magyarság szaporodik”. De ahogy mulat a násznép és fogy a bor, egyre több rejtett konfliktus robban ki a szereplők között. A múlt sötét titkokat és sorsdöntő hazugságokat rejt, amelyek ha felszínre kerülnek, a jobb életről dédelgetett álmok visszafordíthatatlanul összetörnek. A darab egyszerre működik klasszikus családi melodrámaként és a magyar vidéki társadalom finom szatírájaként.

A görög sorstragédiákat és népballadákat idéző cselekmény kapcsán Pintér Béla egy falusi legendává vált valós esetre hivatkozik, amelyet a nagymamájától hallott, de eszünkbe juthat róla Camus A félreértés című darabja vagy a tékozló fiú hazatérésének története is. Az archaikus találkozik itt a kortárs közeggel, miképpen a zenei világ is hasonlóan eklektikus felépítésű: Darvas Benedek posztmodern játékossággal keveri a népzenét a barokk operahagyománnyal, miközben slágerek és filmes referenciák is megjelennek olykor a műben. Pár megszólalás kivételével (ahol ennek külön dramaturgiai jelentősége van) végig zenekari kísérettel énekelt a szöveg, ami a Radnóti társulata számára szokatlan kihívást jelent (korrepetitor: Termes Rita és Mihalics János), amihez társul a bonyolult koreográfia is (koreográfus: Takács László).

A bemutató felvezető kampányaként szeptember 20-tól a színház közösségi hímzésre invitálta a nézőket, akiknek a december 17-i premierig a színház kirakatánál minden előadás előtt lehetőségük van pár öltéssel hozzájárulni a házi áldásokat idéző plakát-vásznakhoz (tervezője: Pittmann Zsófia). Ez az esztétika nemcsak a hirdetéseinkben, hanem az előadás látványvilágában is megjelenik (falvédőtervek: Pittmann Zsófia, díszlet: Zöldy Z. Gergely, jelmez: Szabados Luca). A házi áldásoknak hosszú története van Magyarországon: a hímzett vagy festett alkotások hagyományosan a mindennapi életre vonatkozó erkölcsi rendet fogalmazták meg, legismertebb formájukban a „Hol hit, ott szeretet...” kezdetű üzenettel. A barokk korból származó, Magyarországon osztrák-délnémet hatásra elterjedt házi áldások először a polgári otthonokban, később a parasztházakban is megjelentek. A keresztény kultúrához való kapcsolódásukat mutatja, hogy általában a tisztaszobában, a szenteltvíztartó közelében függesztették ki őket. Míg a századforduló környékén inkább a család egyedi, személyes relikviáiként, kézimunkaként készültek, addig a huszadik században már a sokszorosított vagy nyomtatott változatok terjedtek el. A kortárs kultúrában megjelentek az ironikus, feminista újragondolások, például a Zalai Imréné találkozása David Bowieval című alkotás, amely Szabó Eszter Ágnes 1998-as műve, ez később mémmé is vált.

Az élő zenekari kísérettel bemutatott Parasztoperában Kováts Adél, László Zsolt, Berényi Nóra Blanka, Bata Éva és Pál András mellett a társulathoz frissen szerződött Katona Péter Dánielt és Krisztik Csabát, továbbá vendégként Kádár Kingát és Kaszás Gergőt láthatják a nézők.

Az előadás médiapartnere a radiocafe, ahol a Parasztopera alkotói többször is beszélgettek a darabról, önmagukról és az alkotói létről. László Zsolttal a Kettes számrendszerben szinte életútinterjút hallgathat a nagyérdemű, Bata Éva és Krisztik Csaba a készülő előadásról a Pont jókorban beszélgetett, és a Millás reggeliben Szikszai Rémuszt faggatták a műsorvezetők a Parasztoperáról.