POSZT 2016: „Én vagyok az Isten”

1692. Salem.

Abigail Williams (Parris tiszteletes fogadott lánya) hét hónappal ezelőtt John Proctornál szolgált. Azóta Mrs. Proctor akar lenni, habár már van egy olyan, ami kicsit megnehezíti a dolgokat. Néhány barátnőjével ördögi játékba fognak, táncolnak meg énekelnek, szoknyák a földön, béka a lábosban… Parris tiszteletes véletlenül meglátja őket, az egyik lány elájul, s ekkor kezdetét veszi a komédia.

A tragédia.


A lányok azt állítják, hogy látták az ördögöt, de ők ellenálltak neki, mert ők Isten báránykái. És kiket láttál az ördöggel, lányom? Áruld el! Neveket mondanak, egyiket a másik után, férfiakat és nőket egyaránt. Mrs. Proctor nevét.

Mert van nála egy baba. Baba? Nincs baba! Aminek a hasában egy tű van. Ez itt baba, hát nem baba?! De, baba. Abigail Williams hasában ma este egy tűt találtak. De hát a baba ajándék volt Mrs. Proctornak, én magam varrtam, benne felejtettem a tűt és Abigail látta, ahogy a bíróságon varrom. Ő nyomta a saját hasába a tűt. Mrs. Proctor börtönben. Mr. Proctor börtönben, mert nem hisz a boszorkányokban, s megpróbálja megmenteni a felesége életét. 

Nyilvánvaló hazugságok, színjátékok, s az embereket mégis egyre viszik a cellákba, majd vetik a tűzbe. Egyet, kettőt, húszat. 

De hát, Uram, ezek a lányok hazudnak!


Arthur Miller drámája a középkor boszorkánypereit mutatja be, ahol elégetik azt, aki nem hajlandó igent mondani az ördögre, mert hisz Isten hatalmában. Ahol a káosz, a félelem uralkodik, ott mindenki szemében a pokol bujkál. Az elvakult boszorkányüldözés ártatlan emberek tömeges kivégzéséhez és halálra kínzásához vezet.

Valld be, hogy beírtad véreddel nevedet az ördög iciri-piciri könyvébe! Valld be és életben maradsz! Az igazság lényegtelen, ne halj meg a gőgöd miatt!

A Vígszínház tömeget vitt a színpadra, egy egész falut. Stohl András John Proctor szerepében még éltében végigjárja a poklot, Herczeg Adrienn Mrs. Proctor szerepében az elkínzott, megcsömörlött, kiszolgáltatott nő, még akkor is talpon, amikor a férje ég. Az arcára szürkén tapad a bőr.

A közel négy órás darab iszonyú tragédiáját kedvesen bugyuta mellékszereplőkkel oldják, s habár nem mindenki tud nevetni rajtuk (túl mélyen vagyunk már a kínban), mégis úgy hatnak, akár egy-egy korty levegő a fulladónak. Hegedűs D. Géza a buta és kotnyeles Parris tiszteletes, Hevér Gábor a jólelkű Hale tiszteletes, Lukács Sándor Dr. Griss szerepében, mindannyian egy oldás a tragédia csomóján.

Lenyűgöző alakítást nyújt Péter Kata Mary Warren, a félkegyelmű szolgálólány szerepében. Amikor elájultam, nem láttam semmit. Nem láttam… semmit. Hazudtam, Uram. Szilágyi Csenge remekül alakítja Abigail Williams-t. Mi az ott, egy madár? Ne tépd az arcom Mary Warren, én Isten gyermeke vagyok! Fesztbaum Béla Danforth alkormányzót, aki az ítéleteket, az istenítéleteket elrendeli és végrehajtja. Kifüggesztem a templom ajtajára, hogy John Proctor az aláírásával igazolja, látta és szolgálta az ördögöt. 

Én vagyok az Isten!


Mohácsi János rendezésében az Istenítélet hatalmas sikerrel szerepelt a POSZT 2016 színpadán, a vastaps hosszú percekig tartott. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: Vígszínház

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts