POSZT 2016: Öt megálló a vágy villamosával

Kopottas, néhol megroggyant bútorzat, pergő festék és vakolat, egy megvetett ágy, zöld zsalugáterek. Két szoba, nincs közte ajtó, csak egy függöny, ha benne állsz a fényben a körvonalaid kirajzolódnak. Ide érkezik meg szűk, mályvaszín kosztümben Blanche Dubois. Francia név. A felmenők francia urak voltak. 


Stella Dubois-t már Kowalskynak hívják, Stanley Kowalsky pedig tipikus New Orleans-i férfi, benne játszik az éjszakában, hangos, mogorva, agresszív, hirtelen. Blanche lassú és álmatag, a mozdulatai előkelőséget sejtetnek. Fátyolos hangon beszél, parfümös üvegcsét szorongat, illatos gőzzel leheli be a fürdőszobát. Stanley gyűlöli érte. Stella, a húga őrlődik a két szeretett személy között. 

Vannak tragédiák, amelyek örökre belénk égnek. Nem lehet szabadulni a vasfogak közül, az emlék űrt hagy a mellkasban, rémálmot hoz, s fullasztóan szorongatja a torkot minden éjjel. Blanche-nak van egy ilyen tragédiája. Azt mondtam neki, láttam, láttam, láttamláttamláttam. Kiment, pisztolyt vett a szájába és…

Tennessee drámája örökéletű. Egy évvel a darab születése után Pulitzer-díjat kapott érte és most, majd’ száz évvel később a nézősereg még mindig összeszorított foggal látja, hogy fordul ki egy ember a valóságból, s bújik el a képzelt világ jóleső melegében. 


A Pécsi Nemzeti Színház is ismét Blanche történetét dolgozza fel. Gyönyörűen teremti meg New Orleans világát a színpadon, holott csak egyetlen szobabelsőt látunk. Mégse lehetnénk máshol.  Stanley a pezsgő New Orleans, Blanche a haldokló úri világ. Reszketeg álom tartja az élők között. 

Darabont Mikold zseniális Blanche szerepében. Előkelő és őrült, táncol és üvölt. Látjuk, ahogy szép lassan összedől körülötte a maga által húzott illúzió, hogy aztán a romok teljesen maguk alá temessék. Köles Ferenc, mint Stanley éppolyan durva, hangos és erős jelenség, amilyen egy bowling golyó. Tarol mindenütt. Ő tépi darabokra Blanche utolsó álmait.

Kulcsár Viktória játssza Stellát, az úri neveltetésben részesült lányt, aki a kopott bútorokat, New Orleanst és Stanleyt választja. Blanche én azt se bírom, ha egy éjszakát nem tölt velem! Bolondul szeretem. Elviseli, ha kiabál vele, ha ott hagyja, ha arcon vágja, az ütés nyomán végignyúlik a padlón. De éjszaka már megint vele van. Amikor megtudja, hogy Blanche elvesztette a valóságot, meghagyja az álomban. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. 

A kedves kis magányos Mitch szerepét, akinek szüksége van valakire Urbán Tibor topogja végig. Elmondtam az anyámnak, hogy megismerkedtem egy aranyos lánnyal, magával, Blanche. Amikor széttörik Blanche fellegvára, Mitch embersége is semmivé lesz, csak az állat marad.

Jazzt játszanak a háttérben, élőzenét, ott ülnek valahol, ahol az utcát sejtjük. Nem játszanak, amikor Blanche-ért jönnek. Mindig is az idegen emberek jószívűségében bíztam. Ajtócsapódás. Vége.


Menjen öt megállót a vágy villamosával. Ott lakik Stella Kowalsky.

A darabot Rázga Miklós rendezte, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. A remek díszletet Bagossy Levente készítette. A darab a POSZT 2016 versenyprogramjában volt látható. 

Írta: Veréb Árnika
Fotók: pnsz.hu

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts