Az ember táncra termett

A Billy Elliot 2001-ben filmként jelent meg, majd 2005-ben musicalként vitték színpadra Londonban. A darab zenéjét Sir Elton John írta, a szövegét pedig Lee Hall. A film forgatókönyvét, amit szintén Hall jegyez, a The Stars Look Down (Lenéznek ránk a csillagok) című, 1935-ben megjelent regény ihlette, amelyben a helyi bányász-sztrájkokról van szó. A Magyar Állami Operaházban Szirtes Tamás rendezésében látható a darab, Magyarországon elsőként. A premiert, július 29-ét követően mintegy 20 alkalommal adják elő augusztusban, ősztől pedig az Erkel Színházban folytatódik a musical.


A történet a 11 éves Billy Elliotról szól, aki betéved egy balett órára, ahol Mrs. Wilkinson, a tanárnő, felfedezi a benne rejlő tehetséget; innentől kezdve a fiú a bokszedzés helyett a balett órákat látogatja. Mindezt titokban, hiszen 1984-ben, egy angliai bányászvárosban járunk, ahol ezt nem néznék jó szemmel – Billy apja és bátyja pedig pláne.

Billy rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, elhunyt édesanyja emléke folyton jelen van az életében, emellett apjával általában nem jutnak közös pontra, a háttérben pedig a politikai viszályok és a bányászsztrájk csak nehezíti a helyzetét.

A darab egy rövid, mintegy egy perces vetítéssel kezdődik, ekkor kapunk tájékoztatást a politikai helyzetről, a bányászok ezután kezdenek el sztrájkolni. Az előadás során fontos szerepet kap a vetített látvány, az utcakép vagy éppen házak is vetítéssel jelennek meg. Kiemelném a meghallgatás részt, ahol a függöny előtt, a színpadon várakoznak Billy-ék – hiszen itt valóban az Opera függönye előtt állnak, így teljesen élethű a jelenet. A rendkívül sok kép- és jelenetváltást minden fennakadás nélkül megoldották. 

Az első felvonás végén Billy nem tud elmenni a Királyi Balettintézetbe a felvételire, hiszen apja megtiltja; ez a második felvonásban megváltozik. A fiú apja meglátja a fiát táncolni és rájön, hogy mennyire tehetséges és, hogy esélyt kell neki adni, hogy boldog élete legyen, hogy ki tudjon törni a nyomorból.

Billy-t felveszik az iskolába és otthagyja a már megbukott sztrájkolókkal teli várost – köztük a családja három tagját és a legjobb barátját, Michaelt. Pont emiatt nem tipikus „happy end” a vége. Valamilyen szinten mindenki vesztes; a bányászok, akik hiába harcoltak, Billy és a családja, hiszen elhagyják egymást. Nem utolsó sorban pedig Michael helyzete is jelentős: a legjobb barátja elmegy, mert tehetséges és szép jövő áll előtte, viszont neki ott kell maradni és nem tud kitörni, elmenekülni.

John Bailey McAllister Billy Elliotként minden téren fantasztikus teljesítményt nyújtott az előadás során. Nincs könnyű dolga, hiszen végig színpadon van (kivéve egy nagyjából 10 perces jelenetet), ez pedig egy felnőtt művészt is meg tud terhelni, pláne egy gyereket. Azonban Johnny a maximumot hozta ki magából és a szerepből is. Nemcsak a prózai, hanem az énekes részeknél is pontos volt, sugárzott belőle az energia. Átélte a szerepét, hiteles volt Billy-ként.


A Michaelt alakító Kamarás Zalánt is kiemelném, hiszen ő a másik gyerekfőszereplő, akin sok múlik, meghatározó része a történetnek. Zalán mindenhol a maximumot nyújtotta, méltán volt minden szinten Billy társa.

Mrs. Wilkinson nagyon fontos karakter, hiszen ő fedezi fel Billy tehetségét, ő az, aki a legtöbbet foglalkozik vele. Eleinte a fiú kissé bizonytalanul és távolságtartóan közelít felé, a végére azonban már szoros barátság fűzi őket egymáshoz, egyfajta pótanya lesz számára. Auksz Éva alakítását csak dicsérni lehet. Elsőre talán nem tűnik pozitív szereplőnek Mrs. Wilkinson, Billy-vel is lekezelően bánik, azonban hamar kiderül, hogy tele van szeretettel és segíteni szeretne.

Szirtes Tamás rendezésében egy nagyon színvonalas produkció jött létre, ahol az összes szereplő teljesítménye erőteljes. A rengeteg próba meghozta a gyümölcsét – a premieren a közönség állótapssal jutalmazta a fellépőket.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Rákossy Péter

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts