„A női nem a függőségre termett”

Molière 1662-ben bemutatott drámája, A nők iskolája, Ascher Tamás rendezésében került a Katona József Színház színpadára, szövegkönyvét Závada Péter írta. 

A férfikora delén járó Arnolphe (Máté Gábor), nevelőapja Ágnesnek (Rujder Vivien), az árva leánynak, akit négy éves korában vett magához. Nagy tervei vannak vele, ami már túlmutat az atyai szereteten. A nevelésnek sajátságos eszközéhez folyamodik. „A házasság… nem tréfadolog” – vallja a férfi, és mindent meg is tesz, hogy Ágnes ostoba, tudatlan és egyszerű legyen, azaz tökéletes feleség „alapanyag” váljon belőle. A történetbe mi akkor csöppenünk, amikor Ágnes nagykorúvá válik, és minden tekintetben készen áll a házasságra.


A nők iskoláját már a saját korában is számos „legenda” lengte körül. Állítólag Molière önmagáról mintázta az idősödő Arnolphe karakterét, Ágnes pedig nem más, mint a nála 20 évvel fiatalabb Armande Béjar, akit feleségül vett. A rossz nyelvek szerint a történet saját megcsalását meséli el. Ám a darab sokkal több ennél. Beszél az elnyomásról, a szabadságmegvonásról, arról, hogy férfi és nő sohasem lehet egyenlő. „A férfinél van a teljhatalom” – legalábbis Arnolphe szerint. Elavult eszmék az újak ellen, idősek a fiatalok ellen. Lehet-e győzelmet aratni egy ilyen helyzetben? 

Önkéntelenül is párhuzamot vonok Ibsen Nórájával, hiszen Ágnes is egy mesterséges, mindentől elzárt környezetben él, csupán annyi a feladata, hogy szép legyen és engedelmes. Öntudatra ébredésében nagy szerepet játszik Horace (Tasnádi Bence). A közöttük kibontakozó szerelem motiválja arra a lányt, hogy saját sorsának alakítója legyen. Ami csak részben sikerül, hiszen az új szerelemben újra függő helyzetbe kerül, bár ezt az életet már ő választotta magának.


A forgószínpadra szerelt díszlet könnyű váltást biztosít a kint, azaz a férfiak „játszótere” és a bent, azaz a női tér között. A belső környezet „romlottságát”, természetellenességét jól mutatja a rendetlenség, a szétdobált ételmaradék, Alain, az inas (Ötvös András) és a szolgáló, Georgette (Jordán Adél) mocskos ruhája és egyszerűsége. Így még inkább feltűnik Ágnes tisztasága. Fehér arcbőre, lesütött szeme, pasztell árnyalatú ruhái, szorosan összefogott haja mind romlatlanságát jelzik. 

A szolgálókat Arnolphe választotta, hozzá tartoznak, vagyis jól látható, hogy a leendő házastársak világa mennyire távol áll egymástól. Nem úgy, mint a lányé és Horace-é. A kibontakozó szerelmüket a színpadon nem látjuk, a fontos fordulópontokat csak Horace elbeszéléséből ismerjük. Nem is maga a szerelem a lényeg, hanem az a változás, amit Ágnesben elindít. Ennek felismerhető jele a kibontott haj, a felemelt tekintet és az ellenszegülés.

A darab végén a frigy megköttetik, és Arnolphe egyedül marad. Ám nem sajnáljuk egy percig sem, hiszen még Máté Gábor zseniális alakítása sem tudta megkedveltetni figuráját. Pedig mindent megtett. Egy érett, magabiztos férfit láttunk a színpadon, aki időnként talán már túlságosan is magabiztos volt, és ahogy a saját maga által felépített csapdába sétált, kezdett a szemünk előtt látványosan „megöregedni.” 


Nem is lehetett volna nagyobb különbség közte és a fiatal hódítót megformáló Tasnádi Bence között. A külső ellentétet csak tovább fokozta a színészi játék, Bence „ifjonti hévvel” lelkesedett, hadart, grimaszolt, gesztikulált, ami mind jól mutatta Horace érzelmi túlfűtöttségét.

Rujder Vivien Ágnes tökéletes megformálója, maga a megtestesült ártatlanság. Jordán Adél és Ötvös András gondoskodott a humorról, és persze ne felejtsük el a szótlan pincér szerepében, Lestyán Attilát, akinek hallgatása többet „mondott” minden szónál.

Moliére drámájából számtalan feldolgozás készült, nem véletlenül. Hiába a női emancipáció és a feminizmus, a női nem továbbra is a másodlagos, nő és férfi egyenjogúsága a mai napig nem valósult meg. A házasság intézménye és az azon belüli szerepek alakulása pedig szintén aktuális kérdés. Így érthető, hogy több mint háromszáz éves kora ellenére is, miért állja meg a helyét ma is a színpadon. 

Írta: Köles Hajnalka
Fotók: Horváth Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése