A látvány túlsúlya

A Gogoliáda az MKE látványtervező szakos végzőseinek a vizsgaelőadása. Le kell szögezni, hogy ez az előadás nem Gogol különböző szövegeinek dramatizált, bábok segítségével előadott újraértelmezéséről, sem Alfred Schnittke Gogol-szvit zenéjére komponált koreográfiáról szólt, csak és kizárólag a végzősök által készített látványról. Ez a látvány, igaz, kifejezetten jól felépített és nagyon kreatív volt, de mint színház nem működött.


Élesen szét kell választani ebben az előadásban két dolgot ahhoz, hogy objektíven értékelhetővé váljanak a látottak. Az egyik a látvány, ami a legtöbb hangsúlyt kapja, a másik a rendezés, a színészek, a dramaturgia, minden, ami kell egy színházi előadáshoz, ez szorult nagyon háttérbe, ettől vált az egész helyenként zavarossá vagy éppen kellemetlenné. Ha a látványt nézzük: tökéletes. Nagyon kreatív, nagyon felkészült, nagyon kidolgozott. A színpadon fehér posztóval letakart pultokra vetítve, a különböző vizualizációkkal könnyen lehetett váltani a jelenetek között. Így vált egy pult az egyik jelenetben komóddá vagy szekrénnyé, a következőben pedig Pétervár egyik templomává, postájává. A bábok, melyeket szintén a végzősök készítettek szépen megmunkáltak, jól használhatóak voltak és nagyon kifejezőek, a karaktereket ügyesen találták el. A bábokkal egy gond volt csak, hogy egy az egyben Tim Burton figuráira emlékeztettek. Ezzel az a baj, hogy Tim Burton világa erősen a 19. századi angolszász világhoz kötődik és nem harmonizál Gogol Oroszországával, zavart okoz inkább. 

A rendezés, illetve a játszók kompetenciája a másik fontos tényező, ami viszont szörnyű hiányosságokkal küzd. Ebben az előadásban nem profi bábszínészek alakítottak, hanem a látványtervező szak végzősei, akiket bár Orosz Klaudia bábtervező készített fel, mégis olykor elképesztő hibákat ejtettek.  Azonban ezért nem okolhatók, nem ez a szakmájuk. A rendezés hiányosságának tudható be az, hogy tulajdonképpen sem a látványra, sem magára az előadásra nem lehetett rendesen koncentrálni. Egy bábelőadás koncepciójának az egyik alapkérdése, hogy a báb és a bábos kapcsolata milyen. Itt olyan egyszerű dolgokra kell gondolni, hogy a színész látszódjon-e egyáltalán az előadás során, vagy hogy a színész (ha ő is látszódik) együtt éljen-e a bábbal, tehát hogy a különböző dolgokra reagáljon ő is, akár csak mimikával, vagy csak annyi a szerepe, hogy mozgassa a figurát. Ezek az egészen evidens és egyszerű döntések hiányoztak, így teljesen zavaros lett maga a koncepció is. 


Egy másik gondolat, ami kifogásolható az előadásban az maga a téma. A Gogol novellák színpadi adaptációja azért nehéz feladat, mert azok a történetek, azok a figurák helyenként annyira abszurdak, hogy egy konkrét színpadi megjelenítés, tehát egy értelmezés groteszkül banálissá válhat. Ebben az előadásban ilyen banális jelenet volt Az orr esete. Egy orr-jelmezbe bújt színész rohangált a színpadon, miközben a bábok kellemetlen káoszban ütlegelték. Kínos, nagyon kínos jelenet volt. Talán, a levágott orr esetét jobb lett volna a vizualizációkba integrálni, hiszen így együtt éltek volna egy darabig a színpadon történtek a látványvilággal. És eleve, Gogol novellái, amelyek az abszurddal kísérleteznek, inkább azt igénylik, hogy az ember az olvasás közben maga képzelje el. A fantázia működését pedig remekül szolgálhatta volna a projekció. 

Ha az ember a helyén kezeli ezt az előadást, tehát ha nem figyel másra csak a látvány kidolgozottságára, jól szórakozhat. Színházhoz viszont nagyon kevés volt ez. Az előadás végén meg lehetett nézni a bábokat, tulajdonképpen ez volt az egész előadás egyetlen lényege: megmutatni a végzősök mesterségbeli tudását. Végül is arra nagyon jó a darab, hogy az ember elgondolkozzon, a különböző komponensek, amik a színházi előadást adják, milyen harmóniában vannak egymással, illetve, hogy ez a harmónia mennyiben és mennyire borítható fel. A Gogoliáda feltette ezt a kérdést, de állást már nem tudott foglalni benne.


Írta: Nagy Balázs Péter
Fotók: Posztós János / www.cafebudapestfest.hu

Antónia Vass

2 megjegyzés:

  1. Orosz Klaudia nem bábszínész, hanem bábtervező.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen az észrevételt, javítottuk!

      Törlés

Kommentek

Recent Posts