Súgópéldány

Izgalmas, fordulatokkal teli szerelmi háromszöget fejteget a Rózsavölgyi Szalon legújabb premierje, a Mesterhármas. A hazánkban először bemutatott vígjátékot a francia Eric Assous írta, akit ezért a művéért kitüntettek a rangos Molière-díjjal. A Csizmadia Tibor által rendezett darabot február 9-től tekintheti meg a közönség Bozó Andrea, Kocsis Gergely és László Zsolt szereplésével.

Mozart 40. szimfóniájának zongoraátiratával indul az előadás, és ekkor még egyáltalán nem sejthetjük, hogy ez a zenei aláfestés egy később kiderülő, kulcsfontosságú eseményt előlegez meg. Egy visszafogottan, de annál elengánsabban berendezett nappaliba lép be a darab női szereplője, Jeanne (Bozó Andrea). Nemsokára megérkezik férje is, Maxime (Kocsis Gergely), akinek minden előzmény nélkül felteszi a kérdést: hány félrelépést követett el közös életük során. Az in medias res kezdet nemcsak a nézőt érinti váratlanul, de természetesen a férjet is.

Érdekfeszítő játszma veszi kezdetét a házaspár tagjai között, melyben hol az egyik, hol a másik áll győzelemre. Bozó Andrea ráérezve Jeanne személyiségére és helyzetére, remekül kihangsúlyozza a karakter kitartó, állhatatos voltát és végig jelenlévő titokzatosságát is. A nő ugyanis addig nem nyugszik, amíg Maxime be nem vallja, hogy pontosan 12-szer volt hűtlen hozzá. Ezzel szemben Jeanne csak egyszer csalta meg a férjét, és amikor erre fény derül, Maxime kezd elszánt nyomozásba, hogy megtudja az illető nevét.

A férfit nem hagyja nyugodni, hogy neje 9 hónapon át folytatott viszonyt valakivel, miközben ő főleg alkalmi félrelépéseket követett el. Más az, ha a két fél között érzelmi és szellemi összetartozás is létrejön, és kapcsolatuk nem csak a testiségre szorítkozik. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy házasságban az számít-e nagyobb hibának, ha az egyik fél egyszeri, de komoly kapcsolattal csalja meg a párját, vagy hogyha a másik több röpke viszonyt létesít. Maxime egyértelműen az első verzió mellett foglal állást. „Illegális behatolásnak” nevezi a megcsalást, amire Jeanne jogosan felel a következő válasszal: „Akkor én 12-szer lettem betörés áldozata”. Más alkalommal viszont inkább a férjnek adunk igazat nézőként. A darab történetvezetéséből kifolyólag nem tehetjük le egyik szereplő mellett sem a voksunkat.

Claude (László Zsolt), a közös barát megjelenése hoz új színt a házaspár vitájába, mivel Maxime úgy sejti, ő volt a felesége szeretője. Gyanúja nem is alaptalan, hiszen Jeanne például vonakodik attól, hogy meghívják Claude-ot ebédre. Később pedig kiderül, hogy a férfinak nemrég volt egy pont 9 hónapig tartó kapcsolata. Ezek mellett több apró információmorzsa is csak megerősíti Maxime gyanakvását. A beszélgetés így egyre inkább kellemetlen vallatásba csap át, Claude pedig csak lassan érti meg, mire megy ki az egész. László Zsolt riadt, zavarodott jelleget kölcsönöz a karakternek, de végül ki tud lépni a feszélyezettségből, és megfordítja a helyzetet. Elárulja, hogy az ő exfelesége egyike a 12 nőnek. Ebben a szituációban nyeri el értelmét a háttérzene, Mozart g-moll szimfóniája. Ez a férj mobiltelefonjának csengőhangja, ami miatt jött rá Claude a megcsalásra.

Kocsis Gergely karaktere szép ívet jár be a darab során. Az önbizalommal teli, magas egzisztenciájú Maxime fokozatosan válik egyre idegesebbé, türelmetlenebbé és gyanakvóbbá. Majd szétveti a féltékenység, és felesége hagyja kétségek közt őrlődni. Végül az is kérdéses lesz, egyáltalán helyreállítható-e még a házastársak közötti béke. Bár ehhez nem kis részben Jeanne beleegyezése is szükséges, akinek szintén van mit feldolgoznia a férje ténykedéseivel kapcsolatban.

A három szereplő közül talán Jeanne alakja a legösszetettebb. Nemcsak hajthatatlansága mutatkozik meg, hanem abba is érdemes belegondolni, hogy egy hosszú és nehéz folyamat játszódhatott le benne, amíg egyszer csak előhozakodott a nagy kérdéssel. Bozó Andrea felfedi időnként Jeanne csalódott, megbántott oldalát is, de egy pillanatra sincs szó arról, hogy összeroskadna a sorra kipattanó hazugságok miatt. Végig megőrzi tartását és határozottságát, és elég erős marad ahhoz, hogy ne adja ki a titkát.

A Rózsavölgyi Szalon kis színpadát teljesen betölti a színészek játéka. Mivel fizikailag kis mozgástér áll a rendelkezésükre, nagyobb hangsúly kerül a mimikára, a gesztusokra, és a mozdulatok is sokatmondóak lesznek. A díszlet (Enyvvári Péter munkája) éppen annyit mutat meg a házaspár lakásából, amennyiből egyértelművé válik az anyagi helyzetük, és ugyanez mondható el a Füzér Anni tervezte jelmezekről is. Jeanne és Maxime jólöltözöttségével ellentétben Claude szedett-vedett kinézetéből arra következtethetünk, hogy ő nem tartozik a jómódú emberek közé.

Írta: Tuska Borbála

Fotók: Vass Antónia