A sci-fi és fantasy kerekasztalbeszélgetésbe észrevétlenül csúszott be a horror mint műfaj, és annak magyar kiadási lehetőségei. A közgondolkodásban szinte összefolynak ezek a műfajok, aki szereti a fantasyt szinte kötelezően olvasson Stephen Kinget is, habár róla a lehető legmagabiztosabban állíthatjuk, hogy horror-szerző. Van érdemes piaca manapság, a film ege alatt hullócsillagként zuhanó irodalomban a horror regényeknek?
Velkei Zoltán (Agave Kiadó) kifejtette, hogy a horror nagy divatnak örvendett a hatvanas-hetvenes években, szinte özönlöttek a jobbnál jobb regények, de aztán a folyamat megragadt egy szinten, a műfaj nem újult meg és egy idő után az emberek elunták. Ő személy szerint régóta akart horrort kiadni, de nagyon sokáig hiábavaló volt ez a keresés. Az elmúlt öt-hat évben viszont kinevelődő félben van egy új írónemzedék, akik miközben tiszteletben tartják a hagyományokat, mégis újszerű lendülettel, izgalmas prózával jelentetnek meg könyveket. A Könyvfesztivál is bizonyítja ezt, hiszen Nick Cutter Szektája fogy a leginkább az Agave standjánál. (A regény már másodnyomásban jelenik meg, ez mindenképpen győzelem a horrornak.)
Velkei Zoltán utópiája szerint három-négy cím jönne ki a műfajban évente, és már ez is nagy számnak mondható, mivel tudomásul kell venni, hogy a horror olvasótábora valójában elég szerény méretű. Ami a sci-fi és fantasy olvasótáborra igaz, hogy hiába nagy a számuk, a rengeteg könyv között elaprózódnak és szinte lehetetlenné válik, hogy egy-egy kevésbé ismert szerző műve nagy sikert érjen el, az a horrornál fokozottabban igaz. Ha több kiadó is felfigyel a horror adta lehetőségekre, akkor a siker problémába ütközik. A fogyasztói társadalom világában már nem lehet minden könyvet elolvasni.
Németh Vladimir (Fumax) szinte titokban csempészi bele a horrorszálat a kiadott könyvekbe, ezen a ponton a kísérletezői kedvet részesíti előnyben. Hiszen a horror fontos színfoltja a szórakoztató irodalomnak, habár figyelembe kell venni, hogy nagyon érzékeny téma. A horror alapvetően a félelemre épít, a zsigeri rettegésre, ami miatt például Joey Tribbiani (Jóbarátok) a hűtőbe rejtette a Ragyogást. Viszont nehéz eltalálni azt a fokot, azt a félelemküszöböt, ami működik, hiszen a tűréshatárunk nekünk, olvasóknak, rendkívül különböző. A Fumax és az Agave Kiadó, habár mind a kettő utazik horrorban, elég más vonalat képviselnek. Míg az Agave Németh Vladimir szavaival élve „a véres, trancsírozós” horrort részesíti előnyben, addig a Fumax a félelemnek egész más mélységeibe kíván utazást indítani.
Aggodalomra semmi ok, magyar horror kéziratok is érkeznek a kiadókba. Viszont a félelmet, a borzadályt, az iszonyatot és a nevetséges vérspriccelős jeleneteket tulajdonképpen nem több, mint egy hajszál választja el egymástól. Kleinheicz Csilla (GABO Kiadó), aki ugyan leszögezte, hogy az esetleges várakozás ellenére a GABO-nál nem fog horror megjelenni, azt mondta, a magyar horror kéziratokkal az a probléma, hogy borzasztóan túltolják a fröcsögést, így radikálisan átlépik azt a határt, ami az iszonyat és a nevetségesség között szinte láthatatlanul húzódik. Szükség van arra a horrorra, ami érzi ezt a határt, és finoman felette lebegve valóban kiváltja a borzadályt.
A horrornak valójában nincs meg az a zsánere, ami például a sci-finek az űrcsatáival és bolygóközi háborúival megvan. Egy vérengzős jelenet mindenkire másként hat. Velkei Zoltán szerint talán ezért is olyan nehéz jó horrort írni, mert nagyon könnyedén el lehet rontani. Szinte észrevétlenül. S ha elsőre úgy is tűnhet, hogy a horror lényege a félelem megteremtésében rejlik, valójában talán nem itt kellene keresni a kulcsot. A horror egy kiképzés, ahol lehetőség adódik leküzdeni a félelmeinket. És ez már egyáltalán nem elhanyagolandó gondolat.
Habár a köztudatban a horror egy leáldozóban lévő műfajnak számít, azért mégis érdemes kinyitni a hűtő ajtaját néha napján és kihalászni azt a könyvet, ami kellemesen halálra rémít egy magányos éjszakán.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: Kocsis Zoltán / prae.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése