„Édesanyámon fordul”

Idén márciusban az Újszínház bemutatta a Sári bíró újragondolt változatát Nagy Viktor rendezésében. Az alkotás mind látványvilágában, mind rendezésében és a színészi munkát tekintve kiemelkedő volt, sikerült elrabolnia a közönsége szívét. A Sári bíró után senki nem jön ki ugyanúgy a színházból, a darab elgondolkoztat, megfog és nem ereszt. Egy keserédes komédia a falusi élet hierarchiájáról és egy meglepően éles görbe tükör a társadalom számára, amely arra készteti a benne élőket, hogy furfang és alkuk árán jusson egyre feljebb azon a bizonyos metaforikus létrán.


Az első dolog, amivel az előadás magához húz a képi világ, hiszen Csík György a jelmezek és a díszlet megalkotásakor egyaránt korhűségre törekedett. Mind Sári bíróék házának belseje, mind a külső udvar megjelenítése hozzájárul ahhoz, hogy a nézők bele tudják képzelni magukat az dráma alapszituációiba, és magukénak érezzék a múlt századi tanyasi világ berendezkedését. A jelmezek szintén reflektálnak erre a hangulatra, a férfiak és a nők is az adott időszakban korukhoz mérten meghatározott viseleteket hordtak. A népiesség, és a falusi környezet atmoszférája határozza meg az egész darab menetét, és ezt az érzetet a jeleneteket átvezető népzenei dallamok is erősítik a közönségben.

Az darab egy hatalmi szituáció változásának keretében mutatja be az emberi kapcsolatok, a férfi- és női szerepek, valamint a házasság jelentőségét, miközben elénk tárja a vidéki élet értékrendjét, szimbolikáját és bemutatja a benne élő emberek büszkeségét. 

Az előadás első képeiben egy tipikus vidéki jelenet tárul a nézők elé; Sári bíró a cimboráival iszogat és beszélget az élet nagy dolgairól. A Sári bíró egy gúnynév, amit azért ragasztottak a falusiak a bíróra, mert mindenben felesége akaratát követi, csak névlegesen ő a vezető, a közigazgatási és személyes problémákkal is inkább feleségét keresik fel az emberek, hiszen tudják, az ő szava számít. Ez általában érvényes nemcsak a falut érintő ügyekben, hanem a családi életben is.

Az előadásban igazi életbölcsességek is helyet kapnak az elfogadásról, a társadalomról és úgy egészében véve a mindennapi életről. A történet fő konfliktusa a közelgő bíróválasztás, ahol évek óta először Sári bíró nem ellenfél nélkül indul. Kihívója a falu egyik nagygazdája, Pengő Kovács, aki el akarja bitorolni a Bíró eddigi biztos helyét a falu élén, ezzel megfosztva őt egzisztenciájától. Az eseményeket tovább bonyolítja egy szerelmi szál, amely Pengő Kovács lánya Lizi és Sári bíró fia között szövődik. A fiatalok különböző cselekkel és okosságokkal próbálják elérni függetlenségüket. A kapcsolatban – ugyanúgy, mint Sári bíróéknál − a női fél a dominánsabb, a férfi az apai példát követve engedékeny, befolyásolható. Lizi egyik legnagyobb vágya, hogy megszerezzék a suszter házát; „kis ház, nagy telek”. Az, hogy éppen ezt a telket választották, jól reprezentálja a falusi értékeket, ahol a mindennapi életben a legnagyobb szerepet a gazdálkodás, a földművelés játszotta. 

Az előadás során, mint azt már fentebb említettem, tiszta képet kapunk a falusiak erkölcsi normáiról is. Az, hogy az emberek mit gondolnak, miről beszélnek, nagyobb befolyással bír, mint a nagyobb városokban, hiszen itt mindenki ismer mindenkit. Ha valakire rásütötték a szégyen bélyegét, az egész életében rajta is marad. A darab egyik legkatartikusabb jelenete, amikor Sári bíró és felesége megtudják, hogy a bíró nevét „nótába foglalták”, és így már nem lehet lemosni nevéről a csúfságot. Esztergályos Cecília Sári szerepében olyan keservesen sikítja el bánatát, hogy a szív is beleszakad. Ezek a hatalmas kifakadások és hangos érzelemkifejezések általánosan jellemzőek a vidéki emberekre, így ez a jelenet is hozzájárul a hiteles korkép felrajzolásához. 


A színészi munkát nézve a darab két tündöklő csillaga a bíró-házaspár, akiknek keserves sírása és lelki összeomlása az egyik jelenetben megrázó élményt nyújthat a nézőknek. Lehet rendezői bravúr, vagy a szerep sajátja, de tény, hogy a meghatározó életbölcsességeket a darab Sárival (Esztergályos Cecília) mondatja ki, amelyek ettől még hitelesebben, igazabban csengenek. 

Az Újszínháznak sikerült úgy újraalkotnia egy régi darabot, hogy miközben megőrzi korhű jellegét, üzenetével a napjainkban is releváns lehet.  

Írta: Banka Csilla
Fotók: Tímár Noémi

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts