Schein Gábor harmincnegyedik művének bemutatójára került sor június 11-én a Margó Irodalmi Fesztiválon. A mennyiségre Nagy Gabriella, Schein beszélgetőpartnere hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy ebbe természetesen beletartozik a szerző prózai és tudományos munkássága is.
Az új kötet az Üdvözlet a kontinens belsejéből címet viseli, és a közéleti versek mellett azok is helyett kaptak benne, amelyek a költő betegsége alatt születtek, azt dolgozzák fel, de feltűnik néhány már az előző kötetből is ismert vers, ezek hivatottak mutatni a folytonosságot.
Saját meglátása szerint Schein a végtelen béke és a végtelen hazugság korában született és 2006 volt az a fordulópont, korszakhatár, amikor az addigi hazugságokért a számla benyújtódott és bár először ő maga sem értette, hogy a CNN-en a saját városát látja, nem értette a tér és idő ilyen formában történő átalakulását, de végül ő maga is az utcán töltötte a napokat. Ahogyan fogalmazott, felszínre tört a nemzedékek emléke.
A város érzékelése kicserélődött – és ez nem csupán 2006-nak volt köszönhető. 2014-ben, egy háborús övezetből érkezett barátjával sétálva Pest utcáin szembesült azzal, hogy mennyire más egy város arca a különböző perspektívákból. Ahogyan a barát magyarázta, egy forradalom esetén az Astoria tökéletes terepet nyújtana a mesterlövészeknek.
A tapasztalatok egybegyúródnak a versekben; az, amit a CCN-t nézve látott, és amit az utcán élt át. A közéleti és egyéni ember észlelései egybefonódnak.
Az egyéni tragédiák, amelyeket Schein összeköt és összefüggőnek tart, aztán újra változtattak ezen az érzékelésen. Először 2014 februárjában Borbély Szilárd költőtárs és barát öngyilkossága rázta meg, amelyet csak fokozott, hogy például ő volt az első, aki belépett Borbély bezárt dolgozószobájába és megnézte jegyzeteit. Majd ezt követte tavasszal a rák. Ennek leküzdésének köszönhetően nyugodtabb lett, mindennek képes örülni – már amennyiben jó formában van, valamint nagyobb távlatokat képes megragadni az én és a világ, az én és a magam között. Talán éppen ezért válhatott a betegség egy olyan érzékszervvé, amely az országot is mutathatja, legalábbis kapcsolatba hozhatja egymással.
Az Üdvözlet a kontinens belsejéből versei mindezen élményeket foglalják magukba, ezekre keresnek válaszokat, ezekkel kapcsolatosan tesznek fel kérdéseket.
Írta: Brok Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése