Tasnádi István: „A Bárka számomra a vakmerő indulást jelentette”

Felemelő és szomorú történet a majdnem húszévesen jogutód nélkül megszűnt Bárka Színházé, ahol a hazai színházi élet színe-java megfordult. Tasnádi István ironizáló játékossággal eleveníti meg Majdnem 20 címmel írt darabjában a Bárka szellemiségét. Az Ördögkatlanon debütált, egyszerre szórakoztató és társadalomkritikus produkció ebben az évadban az Átriumban talált otthonra.


Kemény számvetésnek és röhejes utópiának nevezte a Bárka Színház szellemiségét felidéző Majdnem 20 című előadást. Mennyi benne a fikció és a valóság?

Annyiban teljes fikció, hogy egy alternatív múltban játszódik. Valóságos a kiindulási alap, hogy a Bárkát pár éve bezárták és az épület átkerült a Közszolgálati Egyetemhez, de az erre adott reakció, amit itt megmutatunk, a társulat ellenállása és lázadása, az bizony soha nem történt meg. Különösebb visszhang nélkül szűnt meg egy fontos színházi műhely Budapesten, és ebben nekünk, alapítóknak, illetve az egész szakmai közegnek komoly szerepe volt. Ezt a felelősséget is vizsgálja az előadás, sokáig játékosan-ironikusan, a végén kíméletlenül.

Hogyan körvonalazódott Vidovszky György rendezővel és a Bárkában indult színészekkel közös improvizációk során a fiatal művészek és hatalom találkozásáról szóló történet?

Az előadás mindössze nyolc nap alatt készült az Ördögkatlan Fesztiválon. Előtte persze többször találkoztunk a rendezővel és a színészekkel, beszélgettünk, ötleteltünk. Próbakezdésre összeraktam egy történeti vázlatot és néhány kidolgozott jelenetet. A lényegi munka azonban a fesztivál előtti héten kezdődött, mikor a színészek improvizáltak, én pedig annak alapján megírtam a szövegkönyvet. A szereposztás is lefelé menet a kocsiban dőlt el, hogy melyik karaktert kinek van kedve eljátszani. Igazi közös alkotás, kemény, de örömteli munka volt.

Mennyit változott az előadás a bemutató óta?

Sokat pontosodott és néhány elemében dúsult, de alapvetően ugyanaz a történet. Igyekszünk aktuális utalásokkal a mához kötni a darabot, hisz épp ez a legfőbb ereje, hogy friss és jelen idejű – egy színházban játszunk el egy színházfoglalást, a színészek a saját civil ruhájukban vannak, a díszletet is a helyben talált lomokból rakjuk össze. A performatív jelleg ellenére azonban ez egy pontosan megkonstruált előadás.

A Bárka Színház alapító tagjaként, dramaturgjaként mit jelentett önnek ez a kísérletező színházi műhely akkor és utólag?

A Bárka számomra a vakmerő indulást jelentette. 26 évesen színházat alapíthattam olyan társakkal, mint Udvaros Dorottya, Kaszás Gergő, Mucsi Zoltán és a többiek. Így visszagondolva: nem álltam készen a feladatra. Elképesztő elvárásoknak kellett megfelelnünk, és néhány bemutatott darabbal a hátam mögött nekem ez még sok volt. Viszont rengeteget tanultam éles helyzetekben, főleg a színészektől, és bár sebeket is szereztem bőven, néhány év múlva már képes voltam megmutatni a Krétakörben, hogy mit tudok.

Sikeres, fesztiválnyertes ifjúsági előadások sora futott a Bárkában, mint a West Balkános tragédia nyomán készült East Balkán, vagy a diktatúráról szóló A harmadik hullám. Milyen helye van a szerzői pályáján ezeknek a kortárs témákhoz írt daraboknak?

A színházak hagyományosan rettegnek a „diákbérletektől”. Nagyon nehéz ezt a korosztályt megszólítani és a figyelmét tartósan lekötni. Számomra ez a legnagyobb kihívás, és az első ifjúsági darabomnál, a Cyber Cyranónál megtapasztaltam, milyen az, mikor a kezdetben beszólogató, hülyéskedő kamaszok hirtelen elhallgatnak és elképedve kezdik követni a színpadi történést. Mikor beszippantja őket egy előadás. Úgy érzem, a felnőtteknek szóló színházban kevesebb a kockázat, jobban belefér a blöff és az esztétizálás. Itt viszont gyorsnak, pengének és ami a legfontosabb, kíméletlenül őszintének kell lenni. Nagy öröm, hogy a Majdnem 20-ra is rengeteg fiatal jár, pedig ez nem kifejezetten ifjúsági előadás.


Mit gondol, a mai harmincas generációnak milyen esélye lenne egy, a Bárkához hasonló színház létrehozására?

A próbák során sokat beszélgettünk erről ezekkel a fiatal színészekkel, akik annak idején gyerekként vettek részt a Bárka ifjúsági előadásaiban és most többnyire 28-30 évesek. Arra jutottunk, hogy nem sok esélyük lenne. Szerencsére ettől nem szomorodtak el, hanem megcsináltak egy végtelenül vicces és brutális energiákat mozgató előadást. A Bárka is egy Szentivánéji álom előadásból született. Hátha egyszer ezeknek az új mesterembereknek is összejön.

Készítette: Szentgyörgyi Rita
Fotók: Ajpek Orsi, Szabó Dorottya, Szöllősi Mátyás

A Majdnem 20 január 31-én és február 15-én látható legközelebb az Átriumban, ahol a Tasnádi István színműveit – köztük a Majdnem 20-at – tartalmazó kötet, a Cyber Cyrano és más színdarabok is megvásárolható. 

További információk az előadásról: https://atrium.hu/eloadasok/majdnem-20

Antónia Vass

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kommentek

Recent Posts