Július 25-én 21. alkalommal nyitotta meg kapuit a FEZEN, hogy négy napra a rock és metál fővárosává váljon Székesfehérvár. A szeszélyes időjárás is a fesztiválnak kedvezett, hiszen különösen meleg időnk volt szerda reggel.
Már a nyitás előtt kígyózó sorral és fesztiválra hangolódó, igyekvő emberekkel találkoztam, a fűben vidáman beszélgető, vagy éppen árnyékba húzódó fesztiválozók mellett haladtam el az Új Váralja soron. Ez a bejárat egyébként főként a kocsival érkezőknek kedvezett, illetve azoknak, akik nem szerették volna kivárni a hosszú sort, hiszen viszonylag messze esik a főúttól, valamint a másik kapu a gyalogosok számára sokkal megközelíthetőbb.
Annak ellenére, hogy a jegypénztár még jócskán 10 után (a nyitás tervezett időpontja) is zárva maradt, az emberek türelmesen várták a belépést, csak néhányan jegyezték meg, hogy ők tavaly ilyenkor már az italos pultok kínálatának minőségét ellenőrizték. A karszalagok kiadása és a bejutás egyébként gördülékenyen ment, aki megkapta a jegyét, az néhány perc múlva már be is sorolhatott a megfelelő színpadhoz – pontosabban ekkor még inkább egy szimpatikus kempinghelyre.
Merthogy az első koncertre egészen késő délutánig kellett várni. Ekkor azonban szinte egyszerre kezdett el dübörögni a zene a színpadokon. A szervezők gondoltak azokra is, akik a fesztiválhangulatot kihasználva több koncertbe is belehallgatnának, ezért a két nagyszínpad fél órás csúszással kezdett egymáshoz képest.
A korábbi évekhez hasonlóan a nyitónapon azokat az embereket is megszólították, akik nem kifejezetten a rock és metál szerelmesei, így a Fehérvár Színpadon ezen az estén a The Biebers, a Wellhello és a Halott Pénz mozgatta meg a közönséget – hozzáteszem óriási sikerrel, hatalmas bulit csináltak.
Egészen érdekes élmény volt ebből kiszakadva átsétálni a Harman Színpadhoz, ahol Metal Allegiance helyére beugró Delain, majd az Epica hangolt az estére. Nem csak a hangzás, a ritmus volt szöges ellentéte a másik színpadnak, hanem a közönség összetétele is: míg az egyik többségében bulizni, táncolni vágyó tizenévesekből állt, a másik átszellemült harmincas rockerközeg volt.
Aki a klubhangulatot szereti inkább, az is megtalálhatta a számításait a Hydro-Pierre Mouton Sátorban, ahol már rutinos FEZEN-es előadók adták egymásnak a gitárpengetőt. Természetesen a Hammerworld Csarnokba, a metálmennyországba is kötelező volt mindenkinek legalább egy kis időre benéznie.
Minden igyekezet ellenére a két fedett helyen rendkívül izzasztó volt a helyzet, így csak a legnagyobb rajongók bírták szusszal a teljes koncerteket. Aki pedig frissítőre vágyott, számtalan lehetőség közül választhatott, és mivel nagyrészt egységárak voltak, a szimpátia győzött. Vagy mint nálam, a stand közelsége, illetve egy idő után rájöttem, hogy az egyik standnál a fröccsöt elmérik (kevesebb bor, több szóda), így azt lehetőség szerint a továbbiakban kerültem.
Volt viszont idén egy találmány, ami szerintem egyszerűen zseniális, ez pedig a lezárható fogantyús palack, hogy könnyebb legyen cipelni, amit éppen egy szuszra nem iszunk meg.
Bár késő éjszakáig dübörgött a buli már az első napon, az estét mégis a német power metal együttes, a Helooween koronázta meg, akik már 34 éve csapnak a húrok közé. Most is hihetetlenül ütős koncertet adtak, méltó befejezésül a nyitónapnak
Írta és fotózta: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése