Az előző esti vihar reggelre szerencsére elcsitult, és már csak néhány szürke felhő emlékeztetett az özönvízszerű esőre. Mégis, láthatóan kevesebb ember lézengett a fesztivál területén a délutáni órákban. A többség a sátrak állapotának felmérésével volt elfoglalva, mások meleg pulcsikkal felszerelkezve sétáltak egyik színpadtól a másikig.
A két nagyszínpad közötti területen hatalmas tócsa állt, elzárva az emberektől a VIP szektort és a backstage fesztiválról nyíló oldalát. Aki mégis átjutott, vihar elől félretolt szelektív kukákba és a talajt egyengetni próbáló traktoros munkásokba botlott. Aztán a Kasza Tibi koncert híre mégis odavonzotta az embereket a Harman Színpad elé. De Kasza Tibi csak nem jött. Már jó negyed órája el kellett volna kezdődnie a koncertnek, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy bizony így egy csomó más koncertbe nem tudok belehallgatni. Az egyik biztonsági őr meg is jegyezte, hogy „látod, úgy néz ki, csak téged érdekel ez a koncert”. Valójában valószínűleg egyszerűen csak arról volt szó, hogy a többi kolléga előrelátóan más színpadhoz ment, vagy megérzésből, vagy mert a negyedik nap lineupja annyira erősre sikerült, hogy azt kívántuk, bárcsak osztódhatnánk.
Végül több mint fél órás késéssel kezdődött a koncert, amit én inkább neveznék egy szórakoztató műsornak, amiben Tibi néha énekel is. Többször elmondta, hogy ők nem egy fesztiválzenekar (ez már azon is látszott, hogy rajta kívül minden koncertet pontosan kezdtek), és mennyire izgul, hogy most egy „ilyenen” is felléphet. Őt egyébként már a Crystalos időkben sem az énektudásáért szerettük, így nem volt meglepő, hogy a sokszor kissé hamiskás saját dalok és feldolgozások leginkább az elmúlt 10-20 év nosztalgiájára volt jó. Valószínűleg ő is érezte, hogy nem az a fajta előadó, aki a hangjával tudja eladni magát, mert inkább élőzött és beszélgetett az emberekkel, mintsem zenei élményt nyújtott (annyit azonban mindenképp ki kell emelni, hogy a zenekarában tényleg szakmájukhoz értő, profi zenészek vannak, egyszóval nem egy utcáról összeszedett haknizenekart láthattunk).
A koncert fénypontja egyértelműen a legénybúcsúját ünneplő, guminőjével színpadra hívott fesztiválozó volt, akit lelkes tapssal köszöntött a közönség. A műsor végére egyébként megtelt a színpad előtti tér, és fél 10-kor Tibi bejelentette a színpad egyik fő műsorszámát, DJ Bobót.
DJ Bobo aztán nem engedett leszállni minket a nosztalgiavonatról, ’90-es és 2000-es éveket idéző hangulatot varázsolt a színpadra. Kétségkívül kiváló és profi munka volt a show, ahol nagy hangsúlyt kapott a háttérben felhúzott LED fal, és a századelőt kifacsaró/imitáló ruhákba öltözött táncos vokalisták. DJ Bobo egyébként maga is korát meghazudtolva tolta végig a koncertet, végig széles mosollyal fokozva a hangulatot. Természetesen nem hiányozhattak a legnagyobb slágerei, ugyanakkor felcsendültek olyan dallamok is, amik a munkásságát nem ismerők számára talán kevésbé ismertek.
DJ Bobo fellépése kitűnő alapot szolgáltatott Flo Rida számára, aki a fesztivál legnagyobb húzóneve, Pitbull helyére ugrott be. Meg is jegyezte, hogy pontosan tudja, mi a helyzet, de azért igyekszik mindenkinek a kedvére tenni. Egyébként ha volt is benne kétség, hogy csalódott fesztiválozók előtt kell bizonyítania, az alaptalan volt, ugyanis az emberek között már a koncert előtt is az volt az általános vélekedés, hogy mindenki jobban jár vele, mint Pitbullal. A show után pedig valószínűleg még az is egyetértett ezzel, aki valóban csalódottan állt be a Harman színpad elé, amiért nem láthatja kedvencét. Flo Rida rendkívül emberi, sztárallűröktől mentes bulit nyomott le, és bár nagy valószínűséggel egy jól irányzott marketingfogás volt lemenni az emberek közé, és rózsákat osztogatni a lányoknak, mégis nagyon kedves gesztus volt tőle.
Ráadásul a hátsó sorokban állók is kaptak ebből a közvetlenségből, hiszen a koncert egy bizonyos pontján a fesztiválozók között szlalomozva, egészen a VIP szektorig elmerészkedett. Egyértelmű sikerét a hosszú percekig tartó vastaps is jelezte.
Közben a Fehérvár Színpad is ráerősített, ugyanis a már-már hazajáró Tankcsapda csapott a húrok közé, hogy a rock szerelmesei is tombolhassanak egy utolsót. Bár én végül Flo Rida koncertjén ragadtam, amennyit sikerült elcsípnem a bandából, egy minőségi, jól megkomponált koncertet csináltak.
Szerencsére ezúttal az eső elkerült minket, és az idő is valamelyest felmelegedett, így aki még bírta szusszal, még utoljára áttáncolhatta az éjszakát.
Írta és fotózta: Vass Antónia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése