A győri RÉV Színház: 146 nap című előadásának budapesti bemutatója február 3-án lesz látható a MU Színházban. Az előadás a húszas, harmincas korosztályt érintő problémákra reflektál, középpontba állítva a magányt. A színházi nevelés sajátosságairól, a társulat törekvéseiről és a harmincasokat érintő nehézségekről a Jakubot alakító, és egyben társulatvezető Balla Richárddal beszélgettünk.
Alapvetően színházi neveléssel foglalkoztok. Annak, akinek ismeretlen ez a műfaj, mesélj kicsit; mit takar pontosan ez a meghatározás?
A színházi nevelés vagy másnevén TIE (Theatre in Education) a hatvanas években Angliából indult, hazánkban a kilencvenes évek elején jelent meg Kaposi Lászlónak és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központnak köszönhetően, de ma már jó pár, színházi nevelésre fókuszáló társulat működik. A színházi nevelés a színház és a drámapedagógia eszközeit használja arra, hogy a résztvevőkkel közösen gondolkodjon egy adott témáról, kérdéskörről. Sokkal egyszerűbben: színházi jelenetek váltakoznak nagy-, vagy épp, kiscsoportos formákkal, ahol az etűdök által felvetett témákat mélyítjük. Jelenleg négy színházi nevelési előadásunk fut párhuzamosan és egyet most készítünk elő, témájukat tekintve pedig a kiközösítésről, cyberbullyingról, valóság és képzelet határáról, igazságtalanságról vagy épp a testképzavarról szólnak.
Az előbb említett műfajon kívül részvételi színházi előadás, és színházi előadás formájában is alkottok. Az utóbbiból eltűnt a „nevelés” szó. Hogyan tartjátok meg ilyenkor is az előadások nevelési, problémafelvető erejét?
Minden előadásunkban igyekszünk aktuális kérdéseket megfogalmazni, akkor is, ha klasszikus értelemben vett színházi előadásról van szó. A MU Színházban bemutatott, a KB35 Inárcs társulattal közös othello előadásunk például a családon belüli erőszakról és a manipulációról szól, ami azért elég erősen jelen van a környezetünkben. Az új produkcióhoz Perényi Balázst azzal kerestük meg, hogy szeretnénk saját korosztályunkról (25–35) és annak problémáiról játszani, hiszen a színházi nevelésben gyakran játszunk fiatalokat, de ezt a korosztályt nem érintettük még. Vannak kérdések, amikkel szembenézünk nap, mint nap, dolgunk van velük, dolgoznak bennünk, miért is ne gondolkodnánk róla a színpadon is?
146 NAP. A cím sejtelmes. Elöljáróban mit árulnál el; mi tart ennyi ideig?
Sokat küzdöttünk a címmel. Jó pár körünk benne van, és nem tudjuk, hogy nem lesz – e még egy kör! Hiába fogalmaztuk meg nagyon hamar, hogy miről is szól nekünk az anyag, valahogy nem találtuk a fogást a címnél. De hogy miért maradtunk ennél? Száznegyvenhat nap, ennyi idő kell ahhoz, hogy az egyik karakter újra kezdhesse az életét, hogy más legyen, hogy máshogy viselkedjen. Sok mindent rosszul csinál, sokakat megbánt, pedig csak segíteni szeretne a barátainak. Önzőnek tűnik, mégis valahol egy csupaszív fickó, aki csak rossz eszközöket választ. És ez az újrakezdés az, ami reményt adhat talán nekünk is, hogy ha hibázunk, akkor nincs minden veszve, lehet új lappal kezdeni, meg lehet próbálni újra és újra.
A hét, különböző életutat bejáró karakter mind a harmincas éveinek elején jár. Alkotói szempontból milyen lehetőségeket és fejtegetni való problémákat látsz e korosztály kapcsán?
Az előadásban szinte minden olyan probléma megjelenik, ami a húszasokat – harmincasokat érinti: „mamahotel”, szakítás, megcsalás, magány vagy épp a megállapodás, a gyermekvállalás/családalapítás kérdésköre, kapcsolat-, és más jellegű függőség egyaránt. Hét igazán eltérő karakter fonódik össze a történetben, olyan személyiségek járnak párban, akiket a való életben nem is tudnánk elképzelni együtt, de ebben a történetben kiegészítik egymást, passzolnak a másikhoz.
Az előadás részletes, és sok szálon futó leírásában többször olvashatjuk a füvezés szót. Ez véletlen?
Igen, valójában sokszor előkerül a fű szó, a füvezés kifejezés a leírásban, de az előadásban ez csak egy szegmens, bár okoz némi galibát a karaktereknek a sok szívás, az biztos. De valahogy mindenki kicsit bódult, kicsit fura, máshogy látják a világot, mint ahogy az normális lenne, ettől is lesz igazán izgalmas ez a mozaikos történet, viszont a végére szépen lassan minden a helyére kerül.
A leírásból az is kirajzolódik, hogy a magányosság is központi téma az előadásban. Mi foglalkoztat benneteket ezzel kapcsolatban, hogyan közelítettétek meg ezt a rengeteg embert érintő és időtlen érzést?
Sok fajta hiányból fakadhat a magány. Hiányozhat a család, a párkapcsolat vagy egész egyszerűen a társas kapcsolat. És ez a hiány szintén sok minden miatt felléphet, rajtunk kívülálló okok miatt, miattunk, a párunk miatt, vagy épp azért, mert nem látjuk, hogy amit csinálunk, azzal elmarjuk magunk mellől az embereket. Minden réteget igyekszünk ebből is megmutatni.
„Háttér Prága, a nyelv a cseh. Hülye egy nyelv. Bonyolult!” – olvasható szintén a leírásban. Miért döntöttetek emellett az ország, és fiktív környezet mellett?
Filmes élményekből született az előadás, innét a cseh környezet. A próbafolyamatban sokat improvizáltunk, aminek nagy százaléka be is került a kész produkcióba. Már akkor éreztük, hogy a cseh nyelv „idegensége” remek ízt ad az előadásnak, így bent maradt, belekerült jó pár vendégszöveg csehül.
Mik a RÉV Színház tervei a közeljövőben?
Január 20–21-én mutattuk be Győrben a 146 napot és már ezzel párhuzamosan előkészítettük új színházi nevelési előadásunkat, ami Háy János: Völgyhíd című drámájából készül. Februárban kezdődik ennek a produkciónak a próbafolyamata, mellette szerencsére sokat játszunk, és már tervezzük a következő évadot, ahol biztosan együttműködünk a KB35-el és reményeink szerint más koprodukció is szóba jöhet majd. És ha már koprodukció, március 10-én a RÉV & FAQ & KB35 közös produkciója látható majd, Pillangó címmel a MU nagyszínpadán, mindenkit örömmel várunk oda is, ahogy február 3-án a 146 nap című előadásunkra.
A RÉV Színház: 146 nap című előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése