2020. június 11–14. között került megrendezésre a Pandémia Okozta Színházi Találkozó (POSZT) a Partizán szervezésében, miután a járványhelyzet miatt a magyar színházi élet legjelentősebb szakmai találkozója elmaradt. A négynapos, tematikus előadássorozaton a mai hazai színház legfontosabb és leginkább dilemmát okozó témáiról volt lehetősége a művészvilág jelentős területeiről érkező szakembereinek kifejteni véleményét. Színészek, rendezők, kritikusok osztották meg nézeteiket olyan kérdésekben, mint a finanszírozás, és járvány utáni újrakezdéssel járó problémák.
Június 13-án délután a Foglalkoztatás, megélhetés és színházművészet panel keretein belül Szenteczki Zita rendező, a Narratíva alapítója, Fábián Péter, a k2 független társulat rendezője, Szabó Kimmel Tamás színművész, Bíró Kriszta, az Örkény István Színház színművésznője, és Urbanovics Kriszta színművésznő és a KV Társulat vezetője osztotta meg gondolatait Gulyás Mártonnal.
Évtizedek óta feloldatlan feszültséget és vissza-visszatérő problémát okoz a színészek fizetése, és megélhetési lehetőségei. Ma már megkérdőjelezhető az a mondás, miszerint a szegény színész a jó színész, ahogy ezt a beszélgetés résztvevői egyöntetűen alátámasztották. A 2010-es évek második felétől a sorozatgyártás nemcsak külföldön, hanem itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a napi sorozatok mellett hetente megjelenő produkciókból is egyre több készül, ami az egyik legjobb egzisztenciális kitörési lehetőség a művészeknek, annak ellenére, hogy – ahogy Bíró Kriszta állítja – a sorozat még mindig szitokszónak számít. Fábián Péter ugyanakkor úgy véli, hogy a színház kezdett igazán átállni a sorozatgyártásra, ugyanis „összehozni egy darabot öt hét alatt már luxus”. Urbanovics Kriszta szerint viszont a magyar sorozatgyártás felívelő pályája már olyan minőségi produkcióknak enged teret, mint az HBO saját gyártású sorozata, az Aranyélet, a Netflix pedig már Közép-Európában is egyre jobban terjeszkedik és kisebb szerepekre a magyar színművészeknek is tartanak castingokat, ahogy azt Szabó Kimmel Tamás állítja, aki a színházat már teljes mértékben maga mögött hagyta, és karrierjét a filmezésben látja.
A beszélgetés minden résztvevője egyetértett abban, hogy csak a színházi fizetésből ma a színművészek nem tudnak megélni. Példának okáért megemlítették a botrányt, ami a Katona József Színház művészeinek fizetéséből alakult, de mellette a kisebb, független társulatok anyagi nehézségeit is górcső alá vették. Fábián Péter, a k2 rendezője elárulta, hogy színészeiknek a társulat 2014-es megalakulása óta sem tudnak havi fizetést biztosítani, a gazdasági munkákkal foglalkozó tagok pedig még most is „grátiszba” dolgoznak nekik, jelképes fizetést talán csak jövőre tudnak nekik biztosítani. Emellett évi öt bemutatót kell szervezniük, ami független társulatoknál szinte lehetetlen, de ha nem vállalnák be, a színészek számára semmilyen anyagi juttatást nem tudnának nyújtani. Ugyanezt erősítette meg Urbanovics Kriszta is, aki a KV Társulat vezetőjeként csak megbízási szerződést tud biztosítani színészeinek, és még a jeles vendégszereplőinek is csak minimális összeget tud felajánlani egy-egy darabért. Bíró Kriszta a színészek megélhetési gondjai mellett a háttérmunkákban résztvevők helyzetét is kiemelte: kiváló kellékesek, világosítók voltak kénytelenek a színházat maguk mögött hagyva külföldre költözni, és mosogatást vállalni, mivel a jelenlegi színházi fizetés nem elegendő ahhoz, hogy egzisztenciájukat megalapozzák és fenntartsák.
Szabó Kimmel Tamás szerint további probléma a színészszakma hígítása, mivel manapság szakmai képzettség nélkül is szinte bárki szerepet kaphat nagyobb produkciókban, sokszor magasabb bérért, mint szakképzett kollégáik. További gondot okoz az Urbanovics Kriszta és Fábián Péter által alátámasztott politikai hovatartozás kérdése is. Urbanovics szerint ma a színészek nem mernek politizálni, mert attól félnek, bajuk lehet akár abból is, hogy személyes nézeteik kormánypártiak, vagy éppen fordítva, az ellenzék gondolataival értenek egyet. Fábián ezt személyesen is megtapasztalta, egy rendezvényen a Sztalker Csoporttal közösen léptek fel egy nap különbséggel. Visszajelzések szerint egyik nap egy „fideszes”, a következő napon egy „libsi” előadást tud a közönség megtekinteni. Bíró Kriszta szerint ennek megoldása a független kuratóriumok lennének, amik nem politikai hovatartozás, hanem a minőségi munka alapján osztanának pénzt a társulatok között.
Felmerült a színészszakszervezet kérdése is, amelyre Szabó Kimmel szerint égető szükség lenne, a beszélgetés végén pedig olyan színésztársait buzdította közös fórum megalakítására, mint Nagy Ervin. Véleménye szerint félre kell tenni a pályatársak iránt érzett esetleges ellenszenvet és küzdeni a cél érdekében, hiszen a szakszerű képviselet minden színházi dolgozó közös ügye, amit csak együttes erővel képesek elérni és megvalósítani.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
Írta: Millei Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése