Bizonyos értelemben lehet, hogy a karácsony idén fekete, de szellemileg ettől még átjárhat minket a fény. Talán sokunk nem is saját maga miatt, hanem másért aggódik. De így megnyilvánul a szeretet ereje és az emberi lélek jósága. Engedjük meg ezeket az érzéseket magunknak, ahogy Németh Ernő is megtette Fekete karácsony című versében.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn2D52i_e38W8I9NqsfNuahaFN-hnWZQ1KBRE6GBPbzu30rl-3c23S9MR7mN85ikdnvwUU5VT3z7scQKpHuBs_fz17tRuZDl8ZY5RI3EZQkRbEcbSdbt3PT9l5zzRPv0yicVlOE6B1wZk/s320/131623381_1029986790829009_1176608816989645040_n.jpg)
Lehet, hogy pont a korlátozásokra volt szükségünk ahhoz, hogy a karácsonyt ne csak a külsőségekben, hanem a belső készülődésben is mérjük? A bizonytalan jövő fog szembesíteni a jelenünkkel, hogy ábrándozás helyett megérkezzünk a pillanatba?
Ha nem lelkesít semmi sem idén, akkor meríts erőt Németh Ernő verséből, amely egy nehéz korszakban íródott karácsonyi költemény. Mindig voltak és mindig lesznek kihívások a világban, de az emberiség ezek által egy magasabb szintre juthat.
Tartsa benned a lelket az a tudat, hogy most globálisan, együtt kell megküzdeni a kihívással. Foghatjuk egymás kezét, még ha nem is fizikailag, de szellemileg mindenképp. Ahogy a költő fogalmaz: „Valamit felold bennem ez az emlék, / nincs fájdalom, kín, mit el nem viselnék, / a szorongás szívem markolta, tépte / s nem magamért: érettünk hulltam térdre.”
A teljes vers ezen a LINKEN érhető el.
Írta: Tamásfalvi Hanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése