A világban soha nincs csend. Mindig van valami moraj, valami apró zörgés, ami kialakít egy alapzajt körülöttünk. Már észre sem vesszük, ahogy a felszisszenek a könyvek lapozásnál, hangot adnak a lépéseink, vagy akár a szívverésünk . De mi történik akkor, ha hirtelen, egyik pillanatról a másikra el kell felejtenünk ezeket a zajforrásokat, mert végzetesek lehetnek számunkra? Az amerikai színész, rendező John Krasinski, Hang nélkül című filmjében, egy olyan világot tárt a nézők elé, melyben a mindennapi robajok egyenlőek az öngyilkossággal. A nagy sikert arató játékfilm folytatása már látható a mozikban.
Krasinski a második rész elején a múltba repíti vissza nézőit, egész pontosan arra a bizonyos első napra, amikor ezek az élőlények megjelentek. A város lakói mit sem sejtve, vígan élik életüket, ki-ki a maga dolgával elfoglalva: van, aki vásárol, mások baseballmeccset néznek. Ekkor ismerjük meg főhőseink egykori életét, amelyet a borzalmas események eltöröltek.
A rendező számos első részre való utalást csempészett a filmbe (pl.: megjelenik a polcon a család egyik gyermekének halálát okozó játékrepülő), amelyek segítik az ok-okozati összefüggések megértését. Továbbá, rövid jelenetekkel hívja a figyelmet az olyan apró zajokra, amelyeket általában észre sem veszünk. Miközben egy idilli délutánt láthatunk a lakók életéből, a történet szépen lassan elkezd bajt sejtetni, majd egy kis idő után eluralkodik a pokol. Ugyan a szörnyek érkezésére utal egy az égen látható tűzfelhő, mégsem kapunk egzakt választ eredetükre.
Miután a nézők betekintést nyernek a kezdetekbe, a film visszatér ahhoz a sarkalatos ponthoz, ahol az első rész véget ért. A család megmaradt tagjai otthonukat felégetve vágnak neki az ismeretlennek, hogy eljussanak egy gyártelephez, ahol megtalálják egy régi ismerősüket, Emmettet. A találkozás után elkezdődik a versenyfutás az idővel, és miközben próbálják elkerülni a lényeket, egyre több titokra derül fény. Regan, az Abbott család hallássérült tagja azonban előáll egy ötlettel, ami a megmenekülésüket jelentheti.
A Hang nélkül 2. az első részhez képest kevésbé lebilincselő, az olcsó, előrelátható paraeffektusok kiszámíthatóvá teszik. Krasinski visszanyúl a régi, jól ismert ijesztgetős elemekhez, mint az elhalkuló zene, vagy a hirtelen megjelenő szörnyek. Magára a csendre sem fektet akkora hangsúlyt mint eddig, sokkal több a dialógus, valamint a zörejjel járó helyzetek.
Az eseményeket több ember szemszögéből ábrázolja. A halló szereplők nézőpontja mellett időnként bevágtak olyan snitteket, amelyek a siket Regan oldaláról mutatják a világot. A hallókészülék sípolásán kívüli teljes némaság fokozza a drámai helyzetet, valamint feszültséget generál.
A történet időnként elaltatja a figyelmet, majd újra felkelti, így annak ellenére, hogy a film az előzményéhez képest nem váltja ki a várt hatást, képes lekötni. Nyitott végével burkoltan, de előkészíti az újabb folytatást is.
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése