A kézzel írott levelezés ugyan már kiment a divatból, a napló- és levélirodalom mégis a mai napig megtartotta népszerűségét. Izgalmas, ahogyan ilyenkor egyfajta intimitást átlépve a másik elméjébe tekinthetünk. J.R.R. Tolkien neve számos csodálatos műhöz köthető, a Karácsonyi levelek című lírai gyűjtemény azonban messze eltér többi írásától. Itt ugyanis azokat a leveleket olvashatjuk, amelyeket gyermekei kaptak „Karácsony apótól”.
Ezen édes kis üzenetváltásoknak köszönhetően a gyerekek nem az ajándékok, hanem inkább az újabb északi-sarki beszámolók miatt várták annyira a karácsonyt. Részesei váltak valaminek, aminek azelőtt sosem, gyengédséget kaptak az írott szövegeken és a rajzokon (szintén Tolkien munkái) keresztül.
Minden egyes levél egy újabb év karácsonyi időszakát mutatja be az Északi-sarkon. Betekintést nyerhetünk az ott lakók életébe, és el sem hinnénk mennyi tennivalója van a Mikulásnak az ajándékozás előtt.
Tolkien rámutat arra, hogy ugyan az ünnepi készülődés közben előfordul a „nagy bumm bumm” és bakik is megeshetnek, mégis az egymásra való odafigyelés és törődés az, ami igazán fontos. A Télapó ugyan nagyon elfoglalt, de mégis szakít időt arra, hogy leveleivel ajándékozza meg a gyermekeket. A szerző nagy hangsúlyt fektet a feltétel nélküli szeretet és odaadás kérdésére, Karácsony apó szavaival élve „úgy látom, évről évre egyre többen vagytok! Én pedig egyre szegényebb vagyok, de azért remélem mindannyiatoknak sikerül vinnem valami olyat, amire vágyik”.
Ajándékot kapni mindig jól esik, azonban nem a kapott dolgok mérete a lényeg, sokkal inkább, hogy őszintén, tiszta szívből adják őket. Az együtt töltött idő, a közös bontogatás és játék teszi az ünnepet igazán azzá, ami.
„Azt is nagyon remélem, hogy együtt játszotok majd a vasúttal, meg a tanyasi állatokkal, és nem gondoljátok, hogy minden játék csakis azé, akinek a zoknijába tettem. Vigyázzatok a játékokra, mert némelyik a legjobb, amit csak adni tudok.”
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése