Súgópéldány

A KULT Könyvek sorozatban megjelent regény a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumhoz tartozó Kolostor épületében játszódik, az ott kutató művészettörténészek és a múzeum személyzete között. A frissen diplomázott Ann Stilwell ambícióit követve és a családját ért tragédiák elől menekülve költözik a nagyvárosba, hogy a MET-ben helyezkedjen el. Noha a kora reneszánsz és az itáliai művészet a szakterülete, amellyel már csak kevesen foglalkoznak és úgy tűnik a gyakornoki posztjától is elbúcsúzhat, az utolsó pillanatban mégis kap egy esélyt a Kolostor karizmatikus kurátorától, Patricktől.

A férfi és Ann-nel egyidős kollégája, Rachel, a tarot kártyák eredetét próbálják kideríteni, különböző – nem mindig tiszta – módszerekhez folyamodva. Ann hamar megszokja a New York-i és a kolostorbeli életet, amelynek Rachel és a múzeum sármos kertésze, Leo is állandó résztvevője. A szabálykövető, keményen dolgozó lány hamarosan kezd rájönni, hogy ezen a helyen, noha mindenhez ezernyi magyarázat vezet, ezeket – különböző okokból – homály fedi. Ann lépten-nyomon titkokba és baljóslatú előjelekbe botlik, viszont már képtelen feladni az okkultizmus iránti kíváncsiságát, valamint különös kapcsolatát Leóval és Rachellel, akik fokozatosan vonják be őt a maguk titokzatos világába. Miközben egyre mélyebbre süllyed a jóskártyák és saját árnyoldalának titkaiban, észre sem veszi, hogy valójában ki mozgatja a szálakat.

Katy Hays művészettörténészként hiteles képet nyújt a múzeumi életről, mind a kutatói munkát, mind ennek a nagyközönség elől elrejtett oldalát illetően. A cselekményt türelmesen és nagy odafigyeléssel építi fel, gondosan megalapozva a konfliktusokat, ahogyan azt az írástechnikai kurzuson taníthatták. Viszont a rengeteg titok végül összegabalyodik és már nem tudja őket a kezdeti részletességgel és precizitással kibontani, így túlságosan feltorlódnak az utolsó fejezetekben. 

Hasonló a helyzet a főszereplő személyiségével is. A történet végére egy teljesen más, morálisan átalakult Ann-nel találja szembe magát az olvasó, viszont ennek a drasztikus fejlődésnek csupán az eredménye tárul fel, olyan egyszerűséggel, mintha mi sem lenne természetesebb. A regény többi szereplője közötti dinamika magában hordozza azt a sejtelmességet és feszültséget –  erős párbeszédekkel tűzdelve – amelyek miatt türelmetlenül lapozunk a folytatást várva, a végkifejlet azonban nincs ehhez méltóan kivitelezve.

Az írónő tökéletes atmoszférát teremt, legyen szó a nyüzsgő New Yorkról vagy a Kolostor – látogatókra és dolgozókra letekintő – freskókkal borított falain belüli világról. Mégis hiányérzetet hagy bennünk, hiszen ígéretet kaptunk az elején, miszerint a könyv felfedi a határokat a valóság és a misztikum között. Ezzel szemben, miközben felkelti érdeklődésünket a tarot kártyák, jóslás és a kutatásuk iránt, beleértve a szereplők felfedezéseit is, mely köré az egész cselekmény épül, talán túlságosan is hétköznapi válaszokat kapunk, melyek a titokzatos légkört alapjában oszlatják szét.

Katy Hays első regénye igazán érdekes olvasmány, lebilincselő stílussal és hangulattal, az olvasónak azonban az az érzése támad, hogy az írónő a könyv végére elfáradt. Ugyanakkor a stílusában rejlő lehetőségek arra utalnak, hogy munkásságát érdemes lesz figyelemmel kísérni a jövőben is.