Ma a karácsony a fény, a család és a meghittség ünnepeként él a köztudatban. A XXI. században azonban egészen másképp tekintettek erre az időszakra: a viktoriánus Angliában karácsony estéjén kísértettörténeteket meséltek.
 |
| Forrás: Wikipédia |
A kandalló körül összegyűlt családok nemcsak ajándékokat bontottak, hanem borzongató történeteket is, amelyek a sötétség, a halál és a természetfeletti jelenlét gondolatát hozták közel az ünnephez. Charles Dickens Karácsonyi ének című műve máig őrzi ennek a hagyománynak egy megszelídített változatát, ám mellette számos, mára elfeledett szerző formálta a karácsonyi kísértettörténetek világát.
J. H. Riddell atmoszferikus, társadalmi problémákat is érintő „ghost storykat” írt, Margaret Oliphant erkölcsi kérdéseket állított középpontba, míg M. R. James a modern kísértethorror alapjait rakta le: történeteit rendszeresen karácsonyra szánta, felolvasásra.
A korszak újságjai és magazinjai karácsonyi különszámokban közöltek rövid rémtörténeteket, amelyek gyakran hideglelős, mégis ünnepi hangulatot árasztottak. Ide tartoznak Arthur Conan Doyle kevéssé ismert kísértetmeséi, M. R. James groteszk novellái, valamint a ma már meghökkentőnek ható, rémisztően humoros viktoriánus karácsonyi képeslapok is.
A 20. század során a karácsony egyre idealizáltabbá vált, a borzongás kiszorult az ünnepi narratívából. Pedig a szellemtörténetek szervesen kapcsolódtak a téli sötétséghez és ahhoz az ősi gondolathoz, hogy a fény csak a sötétségen keresztül nyer értelmet. A karácsonyi szellemtörténetek újrafelfedezése ezért nem ellentmond az ünnep szellemének, hanem annak mélyebb rétegeit tárja fel.
Írta: Pus József
FORRÁSOK:
Tara Moore: Victorian Christmas in Print
British Library - viktoriánus karácsonyi képeslap- és folyóirat-archívum
National Trust (UK) – viktoriánus ünnepi szokások dokumentációja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése