Súgópéldány

Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mekkora is az izlandi néphagyomány szőrös ünnepi réme – egyes források szerint helyzettől függően változtathatja is a méretét –, bizonyosak lehetünk, hogy a szomszéd Mircihez és az emberhez képest is hatalmas jószágról van szó. Bár története ennél jóval régebben terjedt szájról szájra, a Yule-macskát (izlandi nyelven: Jólakötturinn) írásban először a XIX. században említették – egy legendákat és meséket összegyűjtő kötetben–, és már ott is egyértelművé tették: ez a „cicus” mindenkit könyörtelenül elfogyaszt, aki nem kapott karácsonyra új ruhát.

Ez első hallásra igazságtalanul hangzik, hiszen azt sugallja, az óriásmacska kifejezetten a szegény emberekre utazik, a dolog azonban nem ilyen egyszerű. Mivel Izlandon a gyapjútermelés kritikus fontosságú volt a kegyetlen tél átvészelésében, a lakosok keményen dolgoztak azért, hogy megfelelő mennyiségű anyag álljon rendelkezésre. A jó munkát végző parasztokat új ruhákkal jutalmazták uraik, a gazdagok pedig gyakran jótékonykodtak is, hogy a rászorulók se maradjanak téli öltözék nélkül.

Mivel a ruha elsősorban a kitartó és eredményes munkáért járt, ha valaki nem jutott hozzá, azt a Yule-macska lustának könyvelte el, és megbüntette. Gyerekek esetében – akik idővel a macska elsődleges célpontjaivá váltak – az ajándék hiánya azt jelentette, hogy rosszak voltak, őket tehát ezért falta fel a szörny. (Aki egy szelídebb verzió szerint csak a kiszemeltek karácsonyi ételeit fogyasztotta el.) A legenda idővel hozzáidomult a modern karácsony szelleméhez, ezért ma már nemcsak időszakos szobrok állításával és mókás szuvenírek árusításával emlékeznek meg róla, de arra is használják, hogy az embereket adakozásra buzdítsák. Ha ugyanis minden szegény család elég ruhát kap karácsonyra, senkinek sem kell félnie, hogy darabokra tépik.

Akinek felkeltette érdeklődését e kicsit sem kedves karácsonyi macsek alakja, az interneten számos forrásból tájékozódhat róla. Magyarul többek között a Telexen jelent meg egy hosszabb cikk a témában, de angol nyelven is számos remek összefoglaló anyagot találhatunk. (Például itt.) Aki pedig szellemes és aranyos formában ismerkedne a Yule-macskával, megnézheti a Draw The Life TikTak csatorna videóját.

A Youtube azonban néhány sötétebb hangulatú kisfilmet is rejt, amelyekben legtöbbször egy egyedülálló édesanya küzd azért, hogy gyermekeit megvédje a rájuk vadászó szörnytől. A Yule Cat című, Albin Glassel rendezésében készült, mindössze négyperces horror egy pillanatra még a Jurassic Parkot is megidézi, amikor a gigantikus macska nem kevésbé gigantikus világító szeme megjelenik a rémült család ablakában. Aki pedig fadíszítés közben tökéletes izlandi hangulatra vágyik, mindenképpen indítsa el a Yule-macskáról szóló Björk-dalt, és csendben adjon hálát, amiért itthon nem kell tőle félnie.