Súgópéldány

„Sok izgalmas dolgot csináltunk eddig is, de azt hiszem, ezt a mostani ötletünket érzem mind közül a legpunkabbnak” – ezzel a felütéssel köszöntötte a szereplőket és alkotókat a január 5-i olvasópróbán Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója. – „Nem véletlenül használom ezt a szót, mert tudomásom szerint nem sokan próbálkoztak még Magyarországon azzal, amire most készülünk. Nem egyszerűen csak új szereposztásról van szó, hanem teljesen újra gondoljuk az előadást. Borzasztóan izgat, hogy mit fogunk kezdeni ezzel a lehetősséggel. Az már most látszik, hogy a szakma és a közönség is kíváncsi erre a kérdésre, a februárra meghirdetett előadásokra már minden jegy elkelt.”

Janne Teller mostanra világhírűvé vált ifjúsági regénye igazi provokatív mű, amely a legmélyebb, legfájóbb kérdéseket teszi fel, miközben beszélgetésre, vitára sarkall, és arra buzdít, hogy magunk találjunk válaszokat. „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” – mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, „fontos dolgokat”, amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a Fontos Dolgok Halma egyre nő, és lassan mindent bekebelez.

Az előadást – csak úgy, mint az eredeti produkciót – Hoffer Károly rendezi, aki szerint ezt az életkort (a tinédzser éveket) a kettősség jellemzi: a fiatalok már szeretnének mielőtt felnőttek lenni, de közben még igénylik a gyerekkor biztonságát. – „A kamaszkor egy hosszúra nyúlt változás. Ugyanakkor mindig lesznek olyan élethelyzetek, amik leülésre késztetik az embert, hogy átgondolja az életét. Ezek mindig nehéz pillanatok.”

Az alkotók szándéka, hogy az új előadás minél jobban megszólítsa a mai fiatalokat, éppen ezért a kortárs könnyűzenei szcéna két népszerű előadóját, cserihannát és Bongort kérték fel, hogy írjanak új zenei anyagot a produkcióhoz. Emellett a Hoffer Károly által tervezett jelmezek, a Zöldy Z Gergely által tervezett díszlet és Varga Vince animációi is igazodni fognak a 2020-as évekhez, ugyanakkor a divatos szlenget és a digitális eszközöket mellőzik, hiszen a világ rendkívül gyors változásával ezek idővel hamar aktualitásukat vesztenék.

A rendező Gimesi Dórával, a bábszínházi adaptáció írójával és az előadás dramaturgjával a szövegkönyv ősváltozatához nyúlt vissza, amelyet az új szereplők improvizációival frissítenek fel. „Teller prózája rendkívül szikár és lényegre törő. Amikor a szerző nálunk járt, elmondta, hogy ez a regény számára egy metafora. Egy színész viszont nem tud metaforát játszani, csak embert. Ezért a regény – szándékosan – papírmasé karakterei nálunk komplex figurák lettek, bonyolult viszonyrendszerrel. A kamaszközösségek pedig extrán izgalmasan működnek ebből a szempontból” – fogalmazta meg gondolatait Gimesi Dóra, amelyet Hoffer Károly az alábbiakkal egészítette ki: „Egy osztályban mindig vannak barátságok, szerelmek, amelyek megbolygatják a csoportdinamikát. Ezeket azért is építettük bele az előadásba, mert így a személyes áldozatokkal együtt emberi kapcsolatok is felkerülnek a Fontos Dolgok Halmára.”

Az előadásban a színház legfiatalabb generációja lép színpadra. Csarkó Bettina, Podlovics Laura, Barna Zsombor, L. Nagy Attila, Bartha Bendegúz és Csernák Norbert mellé Barabás Bíborka, ötödéves egyetemi hallgató és Berta Csongor (Bongor) bábszínész csatlakozik vendégművészként. Mathilde Eskildsen tanárnőt Ellinger Edina alakítja majd, amely szerep egyben szimbolikus is, hiszen a színésznő valamennyi fiatalt tanította a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

A Semmi 2.0 zenés-bábos pszichothriller február 20-tól látható a Budapest Bábszínház Nagyszínpadán.